Az 1973-as jóslat története az elmúlt évtizedek során gyakran előkerült a sajtóban – írja az MNN. A program fejlesztésével a világ problémáival foglalkozó Római Klub bízta meg Jay Forrestert, az MIT szakértőjét és csapatát. A World1 megalkotásának célja az volt, hogy segítségével felmérjék, az akkori fejlődés mellett mennyire fenntartható a civilizációnk.
Mikor a program megpróbálta előrejelezni jövőnket, rengeteg tényezővel számolt, így például a szennyezettséggel, a népességgel és az elérhető erőforrásokkal. Az egyes faktorokat külön-külön, de egymással párhuzamosan elemezte. A korszakban ez a megközelítés egészen új volt.
A World1 az elérhető adatok alapján gráfokat rajzolt, melyek azt ábrázolták, hogy miként fognak alakulni az egyes tényezők.
A program szerint a fordulópont 2020-ban jön el: ekkorra a szennyezettség olyan mértékű lesz, hogy a populáció csökkenni kezd, 2040 és 2050 között pedig megszűnik a civilizáció mai formája.
A Római Klub a World1, illetve egy másik program, a World3 eredményeire építve kiadott utóbb egy könyvet, melyben némiképp kitolták az összeomlást, és 2072-re jósolták. A művet rengeteg kritika érte, sokan azt állították, hogy egy gép nem képes tudományos előrejelzéseket készíteni.
Később több kutató is úgy döntött, hogy ellenőrzi a program információit. 2014-ben például Graham Turner, a Melbourne-i Egyetem munkatársa vetette össze a legfrissebb adatokat a gép előrejelzéseivel, és megállapította, hogy a World3 modellje 2010-ig meglehetősen pontos volt.
Igaz, a szakértő számításai 2010 után eltértek a program jóslatától. Turner például nem mutatta ki egyértelműen a civilizáció és a környezet összeomlását.
Fontos kiemelni, hogy rengeteg az olyan tényező, melyekkel nem lehet előre számolni – ilyen faktor például egy háború kitörése -, így biztosat semmilyen körülmények közt nem lehet állítani. Ennek ellenére az eddigi információk alapján elképzelhetetlen, hogy a folyamatos fejlődés ne járna súlyos következményekkel 2100-ig.
Kiemelt fotó: Thinkstock
