Romokon kommandózás és az évtizedek óta állandó receptúrájú lángoscsücsök ropogtatása. Ez maradt abból a komplexumból, ahol valaha eldőlt a munkás-paraszt nemzet sorsa, ahol megszülettek a fontos (külön)alkuk, ahol fecskében zajlottak a tárgyalások és ömlött a banán a dolláros boltból. Mindenesetre a cinikusabbak az utóbbi napokban azt emlegetik hogy ami egykor a pártállamé volt Balatonaligán, az most ismét visszaszállt a pártállamra.
A tranzakció december 20-án zárul, és érinti Aliga mind a 47 hektárját és két kilométeres partszakaszát. Az üdülőt a Mészáros érdekkörébe tartozó Hunguest Hotels és Balatontourist veszi át üzemeltetésre, miközben az Appeninn Nyrt., Mészáros Lőrinc tőzsdén jegyzett cége felülvizsgálja a fejlesztési terveket.
Tehénitatóból a köztársaság bukásáig
A közigazgatásilag Balatonvilágoshoz tartozó Aligának ez a része története során már a harmadik tulajdonosi formát éri meg: volt magánemberek tulajdona, állami tulajdon, most pedig egy magáncég tette rá a kezét a kultikus 47 hektárra. Környékbeliek szerint egyszerű tehénlegelő, -itató működött itt a boldog békeidőkig, amikor is rájöttek az emberek, hogy a Balatonnak Budapesthez legközelebb eső felvége épp Aliga (cirka 100 kilométerrel). A fürdőélet az akkori magyar tengerpart ellenére is beindult a tónál, és ez Aligára is kihatott, a kor értelmisége, felső középosztálya villákat épített a magasparton vagy az alatt az 1902-es felparcellázás, illetve a fürdőtelep létesítése után. Gyors fejlődés indult, tíz év alatt negyven villa épült, Aliga önálló településsé vált.
Fotó: Magya Műszaki és Közlekedési Múzeum / Fortepan
Az ország kevés régiójának tett jót az első világháború fő következménye, az ország darabokra cincálása, de a Balaton ilyen volt. A tenger nélkül maradt ország fő turisztikai célpontjává vált a tó, ennek megfelelően a Horthy-korszakban tovább fejlesztették, már a harmincas évekre villamosított vasútvonal vitt Aligára is. A villák tovább épültek, menő volt a gyönyörű, ősfás és panorámás környezetben üdülni, szállodákat is elkezdtek felhúzni a negyvenes évek elején. Aztán jött a következő világháború, ami már nem kímélte a frontvonallá vált Balatont sem. Aligán azonban
Vas Zoltánné Vadas Sári beleszerelmesedése
Az alcímben említett asszony Vas Zoltánnak, az Országos Tervhivatal akkori vezetőjének felesége volt, és gyakorlatilag neki köszönhetjük a mai Aliga csíráját. 1948 környékén itt volt az orvosszakszervezet szerény üdülője, Vasné szeretett itt nyaralni, a hely bájáról hamar meggyőzte befolyásos férjét is, hát villát béreltek itt. Sikerült a párt felsővezetését is addig nyaggatniuk, amíg Rákosi Mátyással egyetemben lejöttek néhányan dajdajozni Aligára, Rákosit pedig nem kellett sokat győzködni arról, mennyire szép ez a terület, úgy döntött, ideális helyszín lesz ez pártüdülőnek.
A Club Aliga egykori üdülője from Abandoned on Vimeo.
A sztálinista rendszernek megfelelően egyik nap teherautók jöttek a községbe, a belügyérek közölték a körülbelül 130 lakóval, hogy innentől minden ingatlan a dolgozó népé, azaz nem pont az itt lakó népé, hanem a dolgozó nép vezéreié, a lakóknak pedig van pár órájuk összepakolni a legszükségesebbeket, kitelepítés következik. A korábban kitelepített, lakosságcserével határon túl került svábok és tótok üresen kongó, környékbeli házai közül választhattak új lakhelyet a kipaterolt munkások és parasztok. Az ő házaikat részben elbontották, részben lecsapott rájuk a vezetés. A piramis csúcsán állók választhattak először villákat maguknak, így Rákosi mellett Gerő Ernő, Farkas Mihály, Szakasits Árpád, Rajk László és Kádár János.
Nem száz százalék, hogy melyik is volt Rákosi villája, de vannak árulkodó jelek. Az egyik ilyen, hogy a legnagyobb fák az egyik villa előtt vannak, ugyanis már akkoriban előnevelt, magas fákkal takarták el a balatoni kilátást a főtitkár elől, na meg főleg őt a tó felől sompolygó potenciális ellenség elől. Rákosit őrök védték szigorúan, a löszfal tetején légvédelem és géppuskások, a tavon motorcsónakok cirkáltak, reflektorok pásztázták a vizet, nehogy az imperialisták és reakciós erők bántsák a kommunizmus építőjét. Rákosi rengeteg hétvégéjét töltötte itt, de nem szeretett vegyülni a többi pártfunkcionáriussal. Ezek az állapotok a hatvanas évekig alig változtak, nem sokat nyúltak hozzá a telephez, de aztán beindult a nagyüzem.
Aliga I.: A hű káderek riviérája
Az említett nagyüzem leginkább Aliga I.-et érintette. Már a Rákosi-érában két részre szedték az üdülőt: az I.-es volt a hűséges pártfunkcionáriusok, megyei titkárok, vállalatvezetők, a média és kultúra ismertebb személyiségeinek üdülője, míg a II.-es a felsővezetésé és a prominens külföldi vendégeké (leginkább a baráti szocialista országokból). Aliga I.-en szállodának beillő, nagyobb, komfortos üdülők és kis fabungalók egyaránt kiépültek a hatvanas évektől.
Fotó: UAVTERV / Fortepan
A párt embereinek szórakoztatására idővel több sportpálya, kertmozi, uszoda, büfé, menza (korlátlan fogyasztás!) és vitorláskikötő kiépült. A moziban a Van aki forrón szereti, a Riói kaland vagy a Volt egyszer egy vadnyugat népszerű film volt. Dolláros vagy valutás bolt is akadt, ahol a korban hiánycikknek számító árut lehetett venni, így déligyümölcsöket vagy épp videomagnót. Fontos kiemelni a dolgozók kasztját: őket a környékről verbuválták, sokuk titkos helyekre is bejáratos volt, még a külön őrzött Aliga II.-be is. Mivel ilyen módon sok titkos információt szerezhettek, kivételezett helyzetüknek megvolt a hátulütője is: nyugatra szóló útlevelet nemigen kaphattak.
Aliga II.: A csúcsvezetés bahamája
Az aligai üdülőn belül is elszeparált terület volt Aliga II., ahol a pártvezetés krémje üdült, köztük az első titkár. Ide csak külön ellenőrzés útján lehetett bejutni még Aliga I.-ről is. Sok régi villát eldózeroltak, a helyükre modern épületeket húztak, mint a kultúrpápáé, Aczél Györgyé vagy magáé Kádár Jánosé (a magányos Kádárhoz szinte csak Aczélnak volt bejárása, sakkoztak is eleget). Legendás sztori, hogy miután a párttól a hetvenes években ajándékul kapta a régi kis házikó helyére emelt IV-es számú épületet, Kádár urizálást kiáltott, és évekig nem nagyon ment a számára túl csicsás, 100 négyzetméteres épületbe. Pedig a Bauhaus szellemében emelt ház a kor csúcstechnológiáját vonultatta fel klimatizálással és színes tévével. Idővel Kádár megenyhült, a nyolcvanas évekre már hónapokat töltött Aligán.
Kádár számára a lényeg az volt, hogy egy szál fecskében ki tudjon baktatni minden nap a partra, ússzon egyet, aztán a külön neki épített horgászszigeten pecázzon, este pedig megnézzen valamilyen filmet. Az egykori községházából ugyanis éttermet alakítottak ki az itt nyaralóknak, ahol mozi és ökörsütés is volt (nem is beszélve Fock Jenő fiának tivornyáiról). A moziban simán leadták a legfelső elvtársaknak a betiltott nyugati filmeket, sokszor pornókat is. Egy legenda szerint egyszer a gyerekeknek levetített rajzfilmek után véletlen egy pornó tekercsét fűzték be, lett is botrány, gyorsan ki kellett menekíteni a teremből az ártatlan lelkű nézőket.
Legendás épületté vált a Castro-villa is, ami elnöki villaként kezdte karrierjét, de mindig ide hozták a baráti szocialista vezetőket. Megfordult itt többek között Erick Honecker, Jurij Gagarin, Leonyid Brezsnyev, Andrej Gromiko, Ho Si Minh, Csou En-laj is. Brezsnyev 50-60 fős delegációval jött, a névadó Fidel Castro elől pedig el kellett dugni a pingpongasztalokat, akkora fanatikus volt (ezen úgy felháborodott, hogy Kubából akart hozatni, de rekviráltak neki gyorsan egyet Siófokról).
Fotó: Vigovszki Ferenc / MTI
Akadnak még örökzöld történetek. Biszku Béla lányai rendőri motorcsónak vontatásával, sikongatva vízisíeltek a tavon, Tömpe István MTV-elnök pedig mindig hangosan üvöltette az akkor erősen tiltott Szabad Európa Rádiót, mert nagyot hallott. Kádár meg így torkolta le azokat, akik munka miatt zavarták pihenés közben:
Az a baj magukkal, hogy amikor dolgozni kellene, akkor pihengetnek, de amikor pihenni kellene, akkor dolgozgatnak!
Rendszerváltás és pusztulás
Az MSZMP vagyonának felosztásakor az aligai üdülő az Állami Fejlesztési Intézethez került. Innentől az igazi tulajdonosa az enyészet lett, ugyanis senki sem akart a monstrumba invesztálni. 1990 környékén 10 milliárd forintra becsülték az értékét, és akkor még nem beszéltünk a szükségessé vált fejlesztésekről és a terhelt múltról. Hiába volt értékes a telek, egyszerűen nem tudták privatizálni. Beindult az állami pingpong, egyik állami szerv adta a másiknak, az Orbán-kormány egészségügyi minisztere, Gógl Árpád például fanatikusan létre akart hozni az egészségügyi dolgozóknak egy továbbképző intézetet, de utóda, Mikola István elvetette az ötletet. Közben az aligai lakosok nagy nehezen elérték, hogy bejárhassanak és elérhessék a Club Aligán keresztül a partot.
Végül 2007-ben sikerült befektetőt találni, az izraeli érdekeltségű PRO-MOT Hungária Kft. vásárolta meg potom 5,5 milliárdért a hatalmas ingatlant, illetve az állam kezében maradt 10 hektár vagyonkezelési jogát. Ambiciózus terveik voltak, 75 milliárd forintos befektetést terveztek ide, de ebből nem sok minden valósult meg. Pár villát és épületet azért felújítottak, épp ezért lehet manapság is megszállni a Castro-villában.
Azonban a tervezett 380 szobás, négy- vagy ötcsillagos konferenciahotelből, a két négycsillagos családi hotelből 570 szobával, a 110 szobás, négycsillagos, spa butikhotelből, a 36 ezer négyzetméteres kereskedelmi ingatlanból éttermekkel, pubokkal, kávézókkal, a 750 üdülő- és 750 lakóingatlanból, a 13 exkluzív villából és az aquaparkból nem lett semmi.
Majd most.
(Források: Index I., Index II., Mno.hu, 444, Szabad Föld, Múlt-Kor, Nol.hu, Hurták Gabriella kutatási beszámolója [BME Építészmérnöki Kar, 2016-2017/II.], We Love Balaton és a Hosszúlépés tematikus sétája.)
