Dirk Schulze-Makuch, a Washingtoni Állami Egyetem munkatársa és Ian Crawford, a Londoni Egyetem kutatója szerint az égitest kialakulása után, mintegy 4 milliárd éve, illetve a vulkáni aktivitás csúcsán, nagyjából 3,5 milliárd évvel ezelőtt a holdfelszínen egészen más körülmények uralkodtak, amelyek akár a kezdetleges létformák számára is kedvezőek lehettek.
A kutatók korábban is tudták, hogy az érintett periódusok alatt nagy mennyiségű forró gáz jelent meg a Holdon, amely rengeteg vízpárát is tartalmazott. A friss tanulmányban a szerzők azt írják, a gőz képes lehetett tartós tavakat kialakítani a talajon.
Manapság a víz nem tud folyékony állapotában megmaradni a Holdon, a vulkáni gázok ugyanakkor növelhették az atmoszféra nyomását, ez pedig kedvezhetett a tavak megszületésének.
Amennyiben a folyékony víz és a számottevő légkör hosszú időn át jelen voltak a korai Holdon, úgy azt gondoljuk, hogy a holdfelület legalább átmenetileg lakható lehetett
– mondta Schulze-Makuch.
Az új vizsgálatban a szakértők a közelmúlt űrmisszióinak, illetve a holdi minták analízisének eredményeire támaszkodtak. Feltételezhető, hogy az égitest korai története során nagy mennyiségű vizet tartalmazott, és ekkoriban a felszínt még magnetoszféra is védhette a veszélyes sugárzásoktól.
Schulze-Makuch szerint ha volt élet egykor a Holdon, az valószínűleg nem ott alakult ki, hanem meteoritok segítségével jutott fel az égitestre. A Földön a legkorábbi megkövült cianobaktériumok 3,5-3,8 milliárd évesek. Ekkoriban a Naprendszerben rengeteg hatalmas meteoroid keringett, és lehetséges, hogy ez első élőlények ezeken utazva érték el bolygónkat is.
Ahhoz, hogy kiderítsék, valóban volt-e élet a fiatal Holdon, további vizsgálatokra lesz szükség. A vulkáni aktivitás korából származó lerakódásoknál például rengeteg mintavételt kell majd elvégezni.
(Kiemelt kép: Pixabay)