Nápoly egyik sikátoros részében, a Spaccanapoli becenevű utcaszövevény közelében járunk, nem messze a Garibaldi tértől. Minden utcasarkon templom. Minden házban romjaiban is elbűvölő titkos udvar. Minden kapualjban üzlet. Minden pillanatban életünket fenyegető mopedesek (sokszor népes családdal és extrém csomagokkal a fedélzetükön). Minden erkélyen száradó ruhák. És persze mindenhol turistacsalogató csecsebecse-szentélyek.
A Via Cesare Sersale egyik épülete előtt kisebb tömeg. A L’Antica Pizzeria da Michele előtt zajlik a gyülekezés. Mint kiderül, bent a kasszánál kell sorszámot kérni, hogy bejuthassunk az étterembe. (A helyiek leszögezik, hogy az egyetlen kivétel: Julia Roberts. Neki nem kell számot húznia.)
Kint várakozunk a szemetelő esőben. Egy makulátlan külsejű, filmsztárnak is beillő, rendkívül energikus alkalmazott olykor kirobog az ajtóhoz, és elüvölti magát. Mondjuk, azt kiabálja: szesszantecsinkve! Ami olaszul hatvanötöt jelent. Aki be szeretne jutni, tanuljon meg olaszul. Buongiorno!
Az 1870-ben alapított pizzéria autentikus hely. És ami fontos: önazonos. Büszke magára, történetére, portékájára és alkalmazottaira. Nem akar divatos lenni, nem szeretne megfelelni senkinek és semminek – csakis magának. Annyit vállal, amit tökéletesen nyújtani tud: ez pedig a nápolyi életérzés és az eredeti, friss és tökéletes minőségű pizza.
A bejárati ajtónál fehér teniszpólós, péksapkás, kötényes, fekete nadrágos főpincér vár minket. Leültet. Az asztalok egyszerűek: márványlap öntött vas lábazattal. Az első teremben kapunk helyet. Szerencsénkre, mert itt van a kemence, így a pizzasütés misztériumának egyetlen momentumát sem mulasztjuk el.
A falon az egykori tulajdonosok (Condurro család) fekete-fehér portréi. Mellettük vers a Margherita pizzához – mégpedig a feltaláló, Raffaele Esposito tollából.
A bejáratnál sötét fafülkében ül a kasszás. Az asztalokon egyszerű étlap. Kétfajta pizza van: Margherita (paradicsommártás, mozzarella, bazsalikom) és Marinara (paradicsommártás, oregánó, fokhagyma). Lehet normál, közepes és nagy méretben rendelni. Vagy dupla sajttal. Négyfajta ital közül választhatunk: kóla, narancs, olasz sör, ásványvíz.
Érthető ez a fajta minimalizmus: három teremben összesen nyolcvan-száz ember ül egyszerre és mind ugyanazt akarja: pizzát enni, de miharabb. Kint pedig nem apad a tömeg, hanem csak egyre gyűlik a nép. Közben folyamatosan tódulnak be a pizzát elvitelre vásároló néptömegek.
A péklapátra került pizzák a 400 fokos, fatüzelésű sütő több szegletét megjárják, mire tökéletesre pirulva, füstösen tányérra kerülnek.
Madame Besamel, a vega mindkét pizzát megrendeli. Egy dupla sajtos Margheritát (5 euró) és egy Maxi Marinárát (5 euró). Ez a hely igazi növényevő paradicsom, hiszen a kétfajta ételből az egyik vega, a másik vegán! Grazie mille!
Mindenki otthon érezheti magát, na.
A legenda szerint a Margherita pizza receptjét a nápolyi pizzasütő mester, egy bizonyos Rafaelo Esposito kreálta, Margherita nápolyi királyné tiszteletére 1889-ben. Az olasz trikolór köszön vissza a feltétben: zöld bazsalikom, fehér mozzarella, piros paradicsomszósz.
És füstös! Fenséges eledel. A Marinara még nagyszerűbb a maga pikáns paradicsommártásával. Az olaszok tudják, hogy az egyszerű ételek csak akkor finomak, ha a legkitűnőbb alapanyagokból készülnek. És da Michelénél betartják ezt a szabályt.
Távozunk. Jóllakottan, valamint a nyüzsgő-lüktető-zsibongó étterem zajával és illatával átitatva. Úgy érezzük magunkat,
És már azon gondolkodunk, hogy mikor jöhetünk újra vissza ebbe a magabiztos, befogadó és jókedvű közegbe. Ahol a konyha az egyszerű ételből ünnepit képes varázsolni. És még büszke is rá. Arrivederci Napoli!
Teszt időpontja: 2018. május 7.
Helyszín: L’Antica Pizzeria da Michele, Via Cesare Sersale, 1, 80139 Napoli NA, Olaszország
