Néhány hónapja még óvodás szintű üzengetés folyt Kim Dzsong Un és Donald Trump között arról, hogy melyikük piros gombja nagyobb, mostanra viszont minden eddiginél valószínűbbnek látszik, hogy történelmi találkozó jön létre Észak-Korea vezetője és az amerikai elnök között.
A folyamat olyannyira előrehaladott, hogy Trump is elismerte: Phenjanban járt Mike Pompeo CIA-igazgató, akit az amerikai elnök külügyminiszternek jelölt, sőt, lelkendezett azon, hogy jó viszonyt sikerült kialakítani, és minden simán ment. „A nukleáris leszerelés remek dolog lesz a világnak, de Észak-Koreának is” – írta a Twitteren.
Mike Pompeo met with Kim Jong Un in North Korea last week. Meeting went very smoothly and a good relationship was formed. Details of Summit are being worked out now. Denuclearization will be a great thing for World, but also for North Korea!
— Donald J. Trump (@realDonaldTrump) April 18, 2018
Már Pompeo látogatása is jelentősnek nevezhető, hiszen ő a legmagasabb rangú amerikai, aki Phenjanba látogatott 2000 óta, amikor Bill Clinton külügyminisztere, Madeleine Albright tárgyalt Észak-Koreában. És azt is meg kell jegyezni, hogy nem a májusra-júniusra kitűzött amerikai-észak-koreai csúcs az egyetlen jelentős esemény a közeljövőben, április 27-én, jövő pénteken ugyanis Mun Dzse In dél-koreai elnök ül tárgyalóasztalhoz Kim Dzsong Unnal.
Még abba is belemennének, hogy maradnak az amerikaiak
Dél-Korea is komoly reményekkel tekint a párbeszédre, arra is lehetőséget látnak, hogy békemegállapodást kössenek Észak-Koreával, 1953-ban ugyanis csak tűzszünettel zárták le a háborút. És Mun Dzse In azt is bejelentette, hogy Észak-Korea kifejezte szándékát a teljes nukleáris leszerelésre, anélkül, hogy olyan feltételeket támasztana, amelyek elfogadhatatlanok az Egyesült Államoknak. A legfőbb ilyen feltétel az amerikai csapatok kivonása Dél-Koreából.
Mun szöuli lapoknak nyilatkozva arról beszélt, hogy Észak-Korea szándéka az, hogy érjen véget az országukkal szembeni ellenségeskedés, és kapjanak biztonsági garanciákat. 2016-ban viszont még arra szólította fel Phenjan az Egyesült Államokat, hogy vonja ki a félszigetről fegyveres erőit, ha leszerelést akar elérni.
A New York Times cikkéből kiderül, hogy ez a kettősség nem feloldhatatlan, azt ugyanis az 1990-es évek óta emlegetik észak-koreai tisztségviselők, hogy együtt tudnának élni az amerikai katonai jelenléttel, ha az Egyesült Államokkal békemegállapodást kötnének és normalizálnák kapcsolataikat.
Lim Dong Von egykori dél-koreai országegyesítési miniszter azt is felidézte, hogy 2000-ben, amikor Kim Dedzsung akkori dél-koreai elnök Kim Dzsong Illel tárgyalt, a „Kedves Vezető” nem tartotta elvetendőnek, hogy akár egy újraegyesítés után is amerikai katonák felügyeljék a stabilitást. Ehhez azonban meg kell változtatni a szerepüket, és békefenntartóként kell jelen lenniük, nem Észak-Koreával szemben ellenséges erőként.
Az ördög a részletekben rejlik
A CNN szerzője, Jonathan Cristol cikkében emlékeztet, hogy Mike Pompeo szenátusi meghallgatásai a phenjani látogatás után történtek, de akkor még nem lehetett tudni, hogy ott járt. Utólag viszon már a látogatás fényében értékelhetjük, hogy azt mondta a meghallgatásán, nem támogatja a rezsimváltást Észak-Koreában, és beszélt arról is, hogy senkinek nincs olyan illúziója, hogy Donald Trump és Kim Dzsong Un találkozóján átfogó megállapodás jön létre.
Cristol szerint ez jó előjel, mert katasztrofális eredménnyel járna, ha Trump egyből áttörést akarna elérni. Azt is megjegyzi, hogy nyugalomra ad okot, hogy a jelek szerint a találkozót komoly előkészítés előzi meg, és még Trump sem gondolja azt, hogy egyedül nyélbe tudná ütni. Ám minden előkészítés hiábavaló szerinte, ha például Kim Dzsong Un úgy dönt, kihasználja az amerikai elnök egóját, azt mondja, hogy Trump az egyetlen, aki tárgyalóasztalhoz tudta ültetni, majd felajánlja a nukleáris leszerelést cserébe az amerikai csapatkivonásért, amit Trump nagy győzelemként értékelve elfogad.
Mun Dzse In csütörtöki nyilatkozatában úgy vélekedett, nem lesz nehéz széles körű elvi megállapodást elérni, amelynek keretében Észak-Korea belemegy abba, hogy felhagy atomprogramjával az Amerikával való kapcsolatok normalizálásáért cserébe. A megállapodás része lehet, hogy az ország nemzetközi segélyt kapjon gazdasága fejlesztésére, és békemegállapodást kössenek, amivel hivatalosan is véget vetnek a koreai háborúnak.
A kihívás abban van, hogy ennek részletes menetrendjét meghatározzák. Elemzők szerint az lesz kifejezetten nehéz, hogy meggyőződjenek arról, hogy Észak-Korea nem játssza ki a leszerelésre vonatkozó megállapodást, és az, hogy a biztonsági garanciák és más ösztönzők feltételeit meghatározzák. Az ördög a részletekben rejlik – mondta a dél-koreai elnök.
Ha nem gondolná, hogy sikerrel járhat, el se menne
A BBC-nek John Everard egykori phenjani brit nagykövet nyilatkozott arról, mire kell figyelni az észak-koreaiakkal folytatott tárgyalásokon. Biztos abban, hogy azzal fognak próbálkozni, hogy magukhoz ragadják a napirend meghatározását, még a tárgyalás időpontját is megváltoztathatják annak érdekében, hogy kizökkentsék a másik felet. Figyelmeztetett, hogy az észak-koreaiak megpróbálják átértelmezni a fogalmakat, meglehet, hogy a leszerelés mást jelent számukra, mint az amerikaiaknak. Más a fogalmuk a megállapodásról, mint egy New York-i ingatlanosé – mondta.
Trump mindenesetre bizakodó, a japán miniszterelnökkel közösen szerdán este tartott floridai sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy ha nem gondolná, hogy a találkozó sikeres lehet, el sem menne rá. Szerinte fényes út áll Észak-Korea előtt, ha a teljes nukleáris leszerelés ellenőrizhetően és visszafordíthatatlanul végbemegy. De jelezte azt is, hogy feláll az asztaltól, ha a találkozó nem lesz gyümölcsöző.
A japán kormányfő, Abe Sinzó azt is kérte Donald Trumptól, hogy járjon közbe azon japán állampolgárok szabadon bocsátásáért, akiket az 1970-es és 80-as években rabolt el Észak-Korea. Azt elismerték, hogy 13 japán állampolgárt raboltak el azért, hogy japán nyelvre és szokásokra tanítsák az észak-koreai kémeket, de Japán szerint a valós szám ennél jóval nagyobb. Trump ígéretet tett rá, hogy keményen dolgoznak majd ennek érdekében, ahogyan azért is, hogy hazavihessék a három Észak-Koreában fogva tartott amerikai állampolgárt.
Trump már most hatalmas engedményt tett
Robert E. Kelly, a dél-koreai Puszani Nemzeti Egyetem nemzetközi kapcsolatok professzora a Guardianben arról írt, hogy Mun Dzse In lépéskényszerben van: bár arra tette fel karrierjét, hogy áttörést érjen el Észak-Koreával, és felkészült a témában, mindössze a szavazatok 41 százalékával választották elnökké. Vagyis nincs elég erős mandátuma arra, hogy fenekestül felforgassa a két ország viszonyát, illetve jelentős engedményeket tegyen Észak-Koreának. Ha az április 27-i találkozóról úgy tér vissza, hogy egy rakás engedményt tett, cserébe viszont csak homályos ígéreteket kapott, borítékolható, hogy pellengérre állítják.
Kelly megjegyzi azt is, hogy Trump már azzal hatalmas engedményt tett Kimnek, hogy belement a találkozóba. Nem véletlen ugyanis, hogy eddig egy amerikai elnök sem találkozott észak-koreai vezetővel, ezzel ugyanis magukkal egy szintre helyezték volna az ország diktátorát. A kockázatok nagyok – állapítja meg a professzor –, de legalább már nem a háború szélén vagyunk, mint néhány hónapja.
Kiemelt képek: KENTARO AOYAMA / YOMIURI / THE YOMIURI SHIMBUN/AFP és MTI/EPA/KCNA
