Tudomány

A sarki fény új típusát fedezték fel

Az új fényjelenség első ránézésre a normál sarki fényre emlékeztet, de valójában több szempontból is eltér az aurora borealistól és az aurora australistól.

Notanee Bourassa, a kanadai Reginában elő IT-szakértő 2016. július 25-én éjfél körül különös fényjelenségre lett figyelmes az égen. Bourassa korábban számtalanszor megörökítette már az északi fényt, a furcsa, lilás fényszalag azonban nem hasonlított az aurora borealisra. A férfi többször is lefotózta a jelenséget, mielőtt 20 perccel kialakulása után eltűnt volna.

NASA szerint 2015 és 2016 során a Bourassához hasonló amatőr kutatók, illetve az Aurorasaurus nevű projekt szakértői 30 alkalommal észleltek hasonló jelenséget.

Liz MacDonald, az Aurorasaurus vezetője úgy döntött, érdemes alaposabban is megvizsgálni a különös fényt. A szakértők a megfigyeléseket végző amatőr kutatókkal is konzultáltak, akik időközben Steve-nek nevezték el a jelenséget. A szakértők később a nevet megtartva mozaikszóvá alakították azt: Strong Thermal Emission Velocity Enhancement, azaz STEVE.

A STEVE-et a laikusokon kívül különböző földi műszerek, illetve műholdak is megörökítették, így viszonylag sok adat állt rendelkezésre a jelenségről. A csapat a vizsgálat eredményeit a Science Advances folyóiratban mutatta be.

Bár a STEVE a sarki fényhez hasonlóan a magnetoszféra és a Napból érkező töltött részecskék kölcsönhatása miatt alakul ki, MacDonald szerint a közelmúltban felfedezett jelenség nem egy átlagos sarki fény. A többi auróra ovális formájú, főként zöld, kék és vörös, és általában órákon át megfigyelhető.

A STEVE ezzel szemben hullámzó és sávszerű, lila és zöld színekben pompázik, és 20-60 perccel megjelenése után el is tűnik.

A jelenség ráadásul az északi fénytől valamivel délebbre, a déli fénytől pedig északabbra is látható.

A STEVE a kanadai Childs Lake felett (kép: NASA/Krista Trinder)

A műholdas adatok azt is felfedték, hogy a lilás sáv olyan gyorsan mozgó, rendkívül gyors részecskékből áll, melyeket együtt szubaurórai ionsodródásnak (SAID, azaz sub auroral ion drift) neveznek. A kutatók az 1970-es évek óta vizsgálják a SAID-ot, de eddig nem tudták, hogy a jelenségnek látható nyoma is van.

A STEVE felfedezése azért jelentős, mert a legtöbb sarki fénytől távolabb, a szubaurórai zónában alakul ki. Úgy tűnik, hogy a területen egy egyelőre ismeretlen kémiai folyamat zajlik, melynek hatására jelenik meg a lilás és zöldes fény.

A STEVE további érdekessége, hogy rendszerint a sarki fényekkel egy időben alakul ki. Ez azt jelenti, hogy kémiai vagy fizikai kapcsolat van a szubaurórai zóna és sarki fények területei között.

A tudósok azt tervezik, hogy a műholdas adatok, illetve az amatőr kutatók megfigyeléseinek segítségével tovább tanulmányozzák a különös fényjelenséget, hogy még jobban megérthessék annak természetét.

(Kiemelt kép: NASA/Megan Hoffman)

Ajánlott videó

Olvasói sztorik