1. A legnagyobb sztár hiánya kiismerhetetlenné teheti a Párizst
Az odavágó megmutatta: Neymarral a pályán a PSG nagyrészt kiszámítható, sematikus, vezérközpontú játékot játszik. A csapattársak minden labdával a brazilt keresik, egyértelműen és megfellebbezhetetlenül az ő dolga, hogy bevigye a döntő csapást az ellenfelek védelmének. Mindez egyszerre kivételes lehetőség – mégiscsak ő a keret legjobb játékosa –, és elviselhetetlenül nagy teher; Neymar a madridi meccsen nem kevesebb, mint 13 csellel próbálkozott, ami amellett, hogy BL-rekord, jól mutatja azt is, mennyire zárójelbe kerül a csapatjáték a PSG-nél akkor, ha ő is a pályán van.
Mivel most viszont biztosan nem lesz ott – egy Marseille elleni meccsen sérült meg a bokája nemrégiben, és bár eleinte úgy tűnt, 1-2 hét kihagyással megússza, végül műteni kellett, és örülhet, ha a világbajnokságra összeszedi magát –, Unai Emerynek elő kell vennie a pakli többi lapját is a partiban. Ez annál is inkább kifejezetten jó ötletnek tűnik, mert a párizsi edzőnek amúgy brutálisan erős „keze” van: Neymar helyére a Javier Pastore-Angel di María-Julain Draxler trióból választhat magának helyettest.
2. Di María formája brutális, és van rendezetlen számlája a Madriddal
Az argentin középpályás 2014-ben alapemberként nyert Bajnokok Ligáját a Real Madriddal, azok után, hogy termékeny négy évet töltött a csapattal 2010-től kezdődően. Sok szakértő szerint az ő állhatatos baloldali mezőnymunkája volt a kulcsa annak, hogy a Real tehermentesíteni tudta védekezésben Ronaldót, és létrejött az a csapatszerkezet, amellyel Carlo Ancelotti képes volt behúzni a klub történetének tizedik BEK/BL-sikerét.
Azóta viszont sok víz lefolyt a Szajnán. Angel Di María előbb kelletlenül Manchesterbe távozott, majd miután ott akkorát égett, mint a Reichstag, rövid úton Párizsba postázták a játékjogát. A PSG-nél eleinte abszolút sztár volt, de tavaly nyáron Kylian Mbappé és Neymar együttes beszákolása itt is kihúzta alóla a szőnyeget.
Ennek megfelelően ősszel csak árnyéka volt önmagának: tehetetlenül lézengett a pályán, és amikor edzője csereként dobta be, többnyire semmit nem volt képes hozzátenni a meccshez. Önbizalma és motivációja elillant, már a távozásáról kezdtek pletykálkodásba a francia lapok.
Innen nézve vaskos meglepetés, amit a 2018-as naptári évben nyújt: 8 meccsen 13 gól és 2 gólpassz került eddig a neve mellé. Láthatóan lubickol a szerepben, hogy végre ismét kezdő lehet – Emery a gálacsapatot a bajnokságban rendre pihentette a Real elleni csörte előtt –, visszatért az önbizalma is. Ha átmenti a formáját, és Emery egykori klubja ellen is bízni fog benne, akár csodát is tehet a balszélről indulva.
3. Emery visszakapja a pályára meghosszabbított karjait
Bár Thiago Silva és Thiago Motta sem focizik már ugyanazon a szinten, mint néhány évvel ezelőtt, taktikailag – és pláne: mentálisan – még mindig ők adják ennek a PSG-nek a gerincét. A párharc első meccsét mind a ketten kihagyták sérülés miatt, most viszont szinte biztosan egyszerre lesznek fent a pályán a kezdő sípszó pillanatában.
Motta szerepe azért is fontos, mert az odavágón a helyette pályára küldött fiatal argentin, Giovani Lo Celso látványosan felsült a Real Madrid magasra tolt letámadásának nyomásgyakorlása alatt. Motta amellett, hogy jóval rutinosabb nála, a labdát is nagyobb biztonsággal dajkálja, és a játékolvasási készsége is kifinomultabb. Ha annyit elér a bevetésével Emery, hogy a PSG labdakihozatalai nem dadognak úgy, mint Madridban, és csapat képes lesz hosszabb időre megtartani a labdát, máris két legyet üt egy csapásra: csökkenti a nyomást a védelem leghátsó során, és több lehetősége lesz megtalálni a Real védekező struktúráinak gyenge pontjait. Mert olyanok azért bőven akadnak.
4. Új alapokra kell felhúzni a Madrid középpályás játékát
Zidane látszólag kényelmes helyzetben van (3-1-ről azért bőven a Real a párharc esélyese, még a francia sajtó szerint is), de akad néhány kérdés, amit meg kell válaszolnia a meccs előtt, lehetőleg helyesen.
A védelembe minden bizonnyal visszakerül az első meccset eltiltás okán kihagyó Carvajal – bár idei formája minimum feldob egy-két kérdő mondatot –, a középpályán viszont az elmúlt időszakban Toni Kroos és Luka Modric is sérülésekkel küszködött.
Bár vasárnap elvileg már mind a kedden együtt edzettek a csapattal, a legfrissebb sajtóhírek szerint maximum egyikük tudja vállalni majd a játékot kezdőként a meccsen.
A fő kérdés tehát az: hány középpályással áll fel a Madrid, és ki, vagy kik lesznek a kirobbanthatatlan Casemiro társa(i) a pálya tengelyében. Itt alapvetően három verzió áll Zidane rendelkezésére:
- 4-3-3: Casemiro mellett Kovaciccsal és a Modric/Kroos kettős azon tagjával, aki vállalni tudja a játékot.
- 4-4-2: Casemiro mellé bejön a Kovacic/Modric tandem egyik tagja, a két szélen pedig a fegyelmezett, de nem túl pengés Vázquez, valamint Asensio segít ki.
- 4-2-3-1: Casemiro mellett Kovacic, előttük két támadó szélső, egy irányító és egy befejező csatár. Isco, Asensio, Ronaldo, Bale, Benzema, a választék adott.
A legkisebb kockázatot a 4-4-2 tartogatja, ebben jelentené Ronaldo is a lehető legkisebb terhet jelenti a csapatvédekezés szempontjából. A formáció hátulütője az lehet, hogy a Madrid ebben a a felállásban nem lenne képes emberezni a középpályán – pedig ez Zidane egyik kedvelt fegyverének számít védekezésben. Ha azonban sikerülne kompakt kettős láncolt felhúzni a kapuja elé a Madrid, és sem területet, sem időt nem hagyna a Párizs támadóinak, jó esélye lenne megőrizni kétgólos előnyét a párharcban.
5. Emery-nek ez az utolsó dobása
Párizsban döntő ütközetként készülnek a meccsre. Hosszú évek fékevesztett pénzszórása után most már tényleg nincs hova hátrálni: be kell végre gyűjteni a hőn áhított skalpot, vagy fejek fognak hullani.
Emery lényegében folyamatosan pengeélen táncol, de az, hogy a tavaly elbukott bajnoki cím után kitartottak mellette Katarban, csak egyet jelent: alkalmasnak látják arra, hogy az igazán fontos terepnek tekintett nemzetközi hadszíntéren előre tudjon lépni vele a csapat. Tavaly félig már összejött neki, most dobhat még egyet, de harmadik esélye valószínűleg már nem lesz.
Kis színes ehhez a ponthoz: a PSG újkori története lényegében a folyamatos vezérkeresésről szólt. Ibrahimovic volt az első jelölt, aztán jött Di María, majd most Neymar és Mbappé. Sorsszerű fordulat lenne a sztoriban, ha épp akkor jönne össze végre az áttörés, amikor épp a legnagyobb név, a legismertebb márka nem tud a csapat segítségére lenni. Lehet, hogy még Katarban is ráeszmélnének: a futball azért még mindig csapatjáték.
Kiemelt kép: Power Sport Images/Getty Images
