Egyelőre nehéz eldönteni, hogy mi lesz abból a kezdeményezésből, amihez az Európai Unió 23 tagállama csatlakozott. A „katonai Schengennek” is nevezett ötletet tavaly, 2016-ban vetette fel egy amerikai tábornok, s csak óvatosan emlékeztetünk rá, hogy ekkor még nem Donald Trump volt az Egyesült Államok elnöke. A mostani megállapodás ugyanis éppen Trump megválasztására, illetve a Brexitre, vagyis Nagy-Britannia unióból való kilépési folyamatára adott válasznak is tekinthető, legalábbis erre következtethetünk a német DeutscheWelle (DW) híréből.
A „katonai Schengen” lényege, hogy a csapatok, fegyverek és felszerelések gyors mozgását tegye lehetővé azon határok között, amelyek most „fizikai, jogi és szabályozási” akadályokat jelentenek. Minderről Violeta Bulc, az Európai Unió közlekedési biztosa beszélt idén novemberben az EUObserver szerint.
Huszonhárman csatlakoztak a huszonnyolcból
A kezdeményezésről az Európai Bizottság terjesztett elő akciótervet a Pescóra – ez az „állandó strukturált együttműködés” angol rövidítése. Egy dokumentumot máris aláírtak a szerveződésbe belépő tagországok.
– tehát Közép-Kelet-Európa mindazon országai, amelyekkel katonai szempontból fontos lehet az együttműködés.
A Pesco egyrészt nincs elzárva a kívül maradt öt tagállam elől – ezek közül a legfontosabb Nagy-Britannia, amelynek státusza teljesen bizonytalan, ugyanis akár még az unióból való kilépése után is részt vehet a szerveződésben a DW szerint –, másrészt transzparensen, átláthatóan működik majd a többi EU-ország számára is.
A Pesco üléseit az európai hadügyminiszterek és külügyminiszterek amúgy is nagyjából félévente megrendezendő közös találkozóinak keretében bonyolítják majd le a tervek szerint. Így a kívül maradt országokat nem hagyják ki a döntések előkészítéséből és az esetleges vitákból sem, viszont nem szavazhatnak a szerveződés ügyeiben.
A német hadügyminiszter, Ursula von der Leyen (képünkön) igencsak lelkes volt az esemény után: arról beszélt, hogy az európai védelmi és biztonsági uniót alapítják éppen meg.
Nagy nap ez Európa számára
Az irattologatás vagy a tankok sebessége gyorsul fel?
A német sajtó egyelőre inkább szkeptikus a tervezettel kapcsolatban, amely inkább célokat fogalmaz meg, mintsem konkrét lépéseket. Egyelőre nehéz eldönteni ugyanis, hogy a papírtologatás gyorsul-e majd fel Brüsszelben, vagy a tankok mozgása. Ha ez utóbbi valósulna meg, az valóban jelentős lépés lenne, és akkor igazán nem is Brüsszelből vagy Budapestről lehet majd felmérni a lépés jelentőségét.
Sokkal inkább Moszkvából.
Az orosz propagandagépezet és katonadiplomácia azonnal reagált a fejleményekre. A Moszkvához „közel álló” Sputnik News máris felvetette, hogy a Pesco tagállamai feladják szuverenitásukat, de nem Brüsszelnek (ahogy például a magyar propaganda sugallja más ügyek miatt), hanem egyenesen Washingtonnak! Ráadásul a katonailag átjárható Európán belüli nyitott határok Moszkva szempontjából azt jelentik, hogy
A hivatalos orosz diplomácia is kritikusan figyeli az európai szerveződést. Oroszország NATO-hoz delegált követe, Alekszandr Grusko például úgy jellemezte a katonai Schengen ötletét, mint amit a hidegháborús stratégia inspirált.
Romániában a magyarokra és az oroszokra figyelnek
Nem véletlen, hogy Washingtonra utalnak az orosz híradások. A Pesco döntően a NATO-tagállamok együttműködését fűzheti szorosabbra, és számukra könnyíti meg a csapatmozgatást – esetleg nem NATO-tag EU-államokon keresztül is (ilyen a határunkon lévő Ausztria). Nem véletlen, hogy a kérdés különösen Romániában és a balti államokban vált ki komoly visszhangot – ezek amúgy külön is hangsúlyozzák általában az USA iránti elkötelezettségüket.
Sőt Washington ezt el is ismeri: a bukaresti amerikai nagykövet, Hans Klemm nemrégiben azt állította, hogy Románia az USA legerősebb szövetségese a biztonság előmozdításában.
Az amerikai nagykövet nemrégiben Nagyváradon járt, és ott egy helyi lap kérdésére kitért arra, hogy Katalónia esete nemcsak „Spanyolország számára nem modell, hanem Románia számára sem”. Klemm szerint
Jellemző, hogy a Bihar megyei román lap az orosz-amerikai viszonyra vonatkozó kérdés után vetette fel a magyar kisebbség ügyét. De az orosz kapcsolatok a nagy bukaresti lapokat is foglalkoztatják. Az Adevarul szerint a „katonai Schengen mélyén” az „orosz feszültség” lapul. A román újság szerint orosz fenyegetés esetén szeretné az Európai Unió, ha a csapatok és a nehézfegyverzet gyorsabban mozgatható lenne.
Mi lesz az osztrák semlegességgel?
Ausztria esetében különösen érdekes a Pescóhoz való csatlakozás: a Die Presse által idézett osztrák külügyminiszter, Sebastian Kurz (aki amúgy megnyerte a nemrégiben tartott ausztriai választásokat, és hamarosan kancellár lehet) az együttműködés összhangban van az osztrák semlegességgel, és a Pesco nem ingatja meg „a neutralitást”. A Die Presse viszont kiemeli, hogy az EU taktikai-harcászati alakulataiban, gyors bevetésű erőiben való ausztriai részvétellel is járhat a „védelmi unió” megteremtése. Az osztrák politikusok viszont azt hangsúlyozzák, hogy inkább a kiképzésben segíthet Ausztria, tehát igyekeznek elkerülni azt a látszatot, hogy harci bevetésekben vennének részt a jövőben.
A Die Presse a Pescóban Európa függetlenedését látja Amerikától, miközben Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára (képünkön) arról beszélt, hogy az európai pillér erősödhet ezáltal az Észak-atlanti Szövetségen belül.
Ki fizeti a költségeket?
A német sajtó szerint a gyors mozgású csapatok bevethetőségének fokozását leginkább Hollandia erőlteti. A német lapok egyébként nem csak a katonai megfontolásokkal foglalkoznak. Aggasztja őket, hogy az egész kezdeményezés fő anyagi teherviselője Németország lenne. Ez nem annyira meglepő az Európai Unió fő erőforrásait áttekintve, ráadásul a Brexit miatt Németország gazdasági súlya nyilvánvalóan tovább fog nőni az Európai Unión belül.
A NATO-tagállamok által vállalt kötelezettségek teljesítésénél azért elemzők szerint ez kevésbé szigorú vállalás.
Persze a Pesco továbbra sem oldja meg a fő problémát: vészhelyzetben ki döntene bármilyen közös katonai akcióról az EU-ban? Vagyis Kissinger, a korábbi amerikai külügyminiszter régi dilemmáján nem változtat a Pesco sem: továbbra sem lehet ugyanis tudni, hogy Washingtonból
kit kell felhívni Európában?
Ám a Brexit nyomán egyre nyilvánvalóbb, hogy hol van Európa döntési központja – valahol a Berlin-Párizs tengelyen kell ezt keresni –, tegyük hozzá: továbbra is. A Die Welt kiemeli, hogy a Pesco esetében német-francia közös katonai törekvésekről van szó: a cél egy hatékony európai védelmi szövetség, amely azonban nem jelenti egy európai hadsereg felállítását.
A franciák nem ilyen lovat akartak?
A német lapokból kiderül, hogy a franciák eredetileg egy szűkebb körű együttműködést akartak katonai téren, de a kisebb országok megrémültek, hogy kimaradnak, és immár a „mozgó vonatra ugrottak fel” – jegyzi meg a Die Welt.
Az egykor hatalmas gyarmatbirodalommal rendelkező Franciaországban egészen másképp tekintenek a Pescóra. A párizsi Le Monde természetesen nem a franciák elitklub jellegű törekvéseit hangsúlyozza, hanem azt, hogy Európa külső harcászati műveletekre is alkalmas lehet a közös fegyverkezés és katonai kapacitások kiépítése után. A párizsi lap nem Oroszországra gondolt, hanem kimondatlanul is arra célzott, hogy elsősorban Afrikában szükség lehet gyors reagálású európai erők bevetésére szükséghelyzetekben.
Bár a Le Monde is utal a múltra, és a Pesco eredetét valahol 2001 tájékán találja meg, de fontosabbnak tartja a jövőt: az Európai Unió ugyanis a katonai Schengennel végre a jövő felé fordul.
Kiemelt kép: MTI/EPA/Robert Ghement