A Blokkk.com mutat egy statisztikát is arról, hol mennyit kerestek a dolgozó (mérlegbeszámolók alapján, havi átlagkereset, tavalyi adatok). E szerint a Lidl-ben és az Ikeában volt a legvastagabb a boríték.
A KSH adatai szerint a foglalkoztatottak száma (amiben az alkalmazottak mellett a vállalkozók, segítő családtagok, mindenki, aki egy órát is dolgozik a boltban, benne van) csökkent 2017-ben. A négy főnél nagyobb boltokban éppen csak szinten maradt a létszám, tehát sikerült megtartani a dolgozókat, a fizikai munkát végző eladók, pénztárosok, árufeltöltők mintegy 20 százalékos keresetemelkedése mellett. De (utóbbi esetében ennek egyik ékes bizonyítéka a sok “rögtön jövök” tábla, ami persze azt is jelzi, hogy már csak egy emberre futja, így nem biztos, hogy kell másik is).
Megfigyelhető az is, hogy a szakmák együtt mozognak. Az élelmiszeres nagyáruházak feljebb kúsztak a bérrangsorban, miközben az élelmiszeres szakboltok (hús, zöldség, pékáru) a végén kullognak.
Számít az is, hogy az egyes eladó szakmákban kötelező-e a szakképesítés (amikor az eladó kiszolgálja a vásárlót), ilyen az élelmiszer, vagy például a műszaki cikk kereskedelem. A zöldséges, ruhás, vagy könyves eladónak nem kötelező a szakképesítés, de a pénztárosnál sem előírás. A részmunkaidő már csak ráadás, hasonlóképpen a vasárnapi nyitva tartás, ami 50%-os pótlékkal dobja meg a hét végi keresetet,meg a statisztikát (a boltoknak egyébként nagyjából a harmada van nyitva vasárnap, a plázákban ez kötelező a bérlőknek, a nagyáruházak nem kockáztatnak, kinyitnak, a kicsik többsége viszont nem húzza fel a redőnyt, mert nem éri meg neki, hiszen kevés vásárlója lenne, bár a nagyok közül sem mindenkinek aranybánya ez, sőt).
Megtehetik mert kevés az ember és a konkurencia boldogan fogadja a jöttmenteket is (a boldogság persze rögvest elillan, amikor a frissen érkezett dolgozó továbbáll egy áruházzal). A boltosok legnagyobb sajnálatára óriási a – szaknyelven – fluktuáció, a jövés-menés persze sokirányú. Nyom is mindenkit.
