Őrült világban élünk: a nemrég még Európa megmentőjeként ünnepelt Emmanuel Macron ma népszerűtlenebb, mint Donald Trump.
Macron a szavazatok 65 százalékával nyerte meg a francia elnökválasztást, és nem sokkal később nagy fölénnyel nyert a törvényhozási választásokon az En Marche! nevű mozgalma is. Utóbbi azért fontos, mert új pártszervezetként elsősorban Macron népszerűségéből táplálkozott.
Ehhez képest Donald Trump jelenleg 38 százalékon áll, ami az amerikai elnökökhöz képest egészen rossz arány.
Ez egyébként nem a normális menetrend, rosszabb ugyanis, mint az előző három köztársasági elnöké volt ennyi idő után. Macron amúgy rekorddöntésben elég erős, hiszen ő az ötödik köztársaság legfiatalabb elnöke is.
Persze még nem tart ott, ahol Hollande tartott, hiszen őt az elnöksége végén már csak a franciák négy százaléka támogatta. Arra, hogy ez miért van, visszatérünk.
Macront tényleg úgy üdvözölte mindenki, mint aki Európa megmentője lehet. Ez egyébként érthető is, hiszen a centrista politikust úgy választották meg, hogy nemcsak választott hivatala nem volt korábban, de kifejezetten fiatal is, ráadásul tökéletesen szembemegy az elmúlt évek politikai irányváltozásaival.
Különösebben nagy balhéja nem volt, a hirtelen és durva népszerűségvesztés több apró oknak köszönhető. A Vox egészen jól összeszedte a négy legfontosabbat.
Például, hogy összeveszett a hadsereggel
Pierre de Villiers tábornok 2014 óta fezeti a gazdag és büszke hagyományokkal rendelkező francia haderőt. Macron elintézte, hogy lemondjon. Ami azért is durva, mert Villiers eleve azért maradt a posztján, mert Macron a kampányban azt ígérte, hogy növelni fogja a hadsereg költségvetését.
Ehhez képest amikor hatalomra került, rájött, hogy ezt nehéz lesz úgy megcsinálni, hogy közben betartja az Európai Unió elvárásait a háromszázalékos hiánnyal kapcsolatban.
Villiers erre lemondott, de Macron nem volt képes szerényen győzni, konkrétan kijelentette:
Ha a köztársaság vezetője és a fegyveres erők vezetője között összetűzés van, akkor a fegyveres erők vezetője lecserélődik.
Szerény.
Macrontól semmiképp nem volt jó döntés, hogy nyilvánosan rendezze le ezt a vitát, és hogy még bele is rúgjon a tábornokba. Egy másik visszavonult tábornok konkrétan leerdoganozta Macront, utalva ezzel arra, hogy a török elnök hasonlóan jól kezeli a kritikát.
Egyébként nem ez volt Macron egyetlen szerénytelen kinyilatkoztatása.
Összeveszett a sajtóval is
Lemondta a Bastille napi, hetvenes évek eleje óta szokásos sajtótájékoztatóját, és egy elnökhöz közeli forrás arra hivatkozott, hogy
Macron komplex gondolatmenetei nem igazán működnek együtt az egyszerű kérdés-felelet újságírással.
Aztán kinevezett egy First Lady-t
A francia politikai rendben nincs First Lady. Az elnöknek van egy felesége, és kész. Ennek a feleségnek pedig nincs olyan politikai szerepe, mint az Egyesült Államokban. Macron megpróbálta ezt megváltoztatni.
Az elnök feleségével eleve tele vannak az újságok a választások kezdete óta, Brigitte Macron ugyanis 20 évvel idősebb az elnöknél. Tanárként dolgozott abban az iskolában, ahol Macron tanult. Eddig alapvetően szimpatizált is vele a francia sajtó, és azt is kiemelték, hogy amúgy fontos és okos tanácsadója az elnöknek politikai kérdésekben.
Éppen azután, hogy a hagyományos konzervatív jelöltet, Francois Fillont pont az csinálta ki a választások idején, hogy eurószázezreket fizetett a feleségének olyan munkáért, amit lehet, hogy el sem végzett.
Ráadásul az En Marche! épp azon dolgozik, hogy törvénnyel tiltsák be a közeli rokonok alkalmazását. Nyilván leálszentezték Macront is a húzásért.
Mostanra az elnök kihátrált az egész ötletből, de ehhez kellett 300 ezer aláírás is egy petíción, ami követelte ezt. Mégis, mintha Macron sokszor nem érezné, hogy mi a helyzet körülötte.
Iszonyúan elitista
Persze nehéz lenne nem annak lennie, születése óta a legelitistább helyeken végzett. Középiskolába az École nationale d’administrationba járt, ami a francia elit hagyományos képzője, az ország egyik legelitebb középiskolája. Utána pedig a Sciences Po-ra járt egyetemre, ami ugyanez egyetemből. Még utánább pedig befektetési bankár lett, aminél kevés elitebb szakma van.
Mindezt úgy, hogy közben beterjesztett egy olyan adócsomagot, amelyben az adókedvezmények 46 százalékát a leggazdagabb 10 százalék kapná meg, és eltörölt néhány hátrányos helyzetű diáknak és dolgozónak szánt szociális támogatást. Nehéz így nem elitistának tűnni.
Franciaországban elég erősek a szakszervezetek (kevésbé, mint régen, de még mindig jobban, mint bárhol máshol), és nagyon nehéz kirúgni, vagy felvenni embereket. A francia cégek ezért inkább nem is vesznek fel, akkor sem, ha amúgy szükségük lenne a munkaerőre.
De Franciaország azért hagyományosan gazdaságpolitikában elég baloldali hely, Francois Hollande is úgy nullázta le magát, hogy túl későn és túl gyengén esett neki a munka törvénykönyvének. Azért érdekes lesz látni, mi történik majd Macronnal, ha a harminc százalékos zuhanás után nekiáll a neccesebb politikai feladatoknak is.
Egyébként a vele szimpatizáló szakértők azt mondják, hogy ugyan durván hangzik, hogy Macron népszerűtlenebb, mint Trump, azért a helyzet ennyire nem rossz. Trump népszerűtlensége állandó, Macron viszont kevésbé megosztó ember, ezért ez egy “puha népszerűtlenség”, amiből még fel lehet állni.
Kiemelt kép: Chesnot/Getty Images
