A drogfüggőség olyan téma, ami a mai napig sok helyen tabunak számít. Pedig a függőség, legyen szó alkohol-, gyógyszer-, drog-, vagy akár szerencsejáték-függőségről, rengeteg családot szakít szét, tesz tönkre. Bajzáth Sándor addiktológiai konzulenssel, az addikt.hu oldal készítőjével beszélgettem, aki maga is hosszú éveken keresztül volt aktív drogfogyasztó, sőt függő.
Mikortól beszélhetünk függőségről?
Akkortól, ha az adott szer használata kényszeressé válik, a szerfogyasztó elveszti az irányítást és az élete irányíthatatlanná, kontrollálhatatlanná válik A szerhasználat a szociális és egyéb kapcsolatai rovására megy, függetlenül a használt szer típusától, beszélhetünk akár alkoholról, drogról, gyógyszerről, vagy egyéb viselkedési függőségekről. Alapvetően nem drog- és alkoholellenes, inkább felépülésbarát vagyok. Nem a használt szerrel van többnyire a probléma, hanem a szerfogyasztó személyiségével. A szerekkel lehet élni és visszaélni.
Van olyan, hogy valaki bizonyos mennyiség elfogyasztása után függővé válik, míg másoknak ehhez sokkal több szer vagy idő kell? Lehet egyénfüggő a függőség?
Természetesen, de például a rendszeres, nagy mennyiségű alkoholfogyasztás valószínűleg előbb vagy utóbb komoly testi és lelki függőséghez fog vezetni.
Milyen a függőségre hajlamos személyiség?
Mindenképp vannak benne gyerekkorból hozott hiányok, amelyeket igyekszik a lehető legkönnyebb módon kompenzálni. Ekkor jönnek képbe a szerek vagy bizonyos viselkedési függőségek (szerencsejáték, sport, szex), amikre aztán nagyon könnyen rá tud kapni. Talán minden függőségnek az eredője, hogy van valami hátrányunk, amit le akarunk dolgozni és folyamatosan próbáljuk magunkat utolérni. Ezek a hiányok általában diszfunkcionálisan működő családokból hozott feldolgozatlan traumák.
A szerek egy ideig tudják oldani a szorongást, a hiányt, de ez egy idő után már kevés lesz. Ekkor a használó előbb elkezdi emelni az adagokat, egyre több szer kell ugyanannak a hatásnak az eléréséhez, majd új anyag után néz, kombinálni kezdi őket és ez a folyamat egyre erősödik az addikció progresszivitásából kifolyólag.
Mik lehetnek az első jelek?
Talán az, hogy megcsinál olyan dolgokat, amelyeket korábban soha nem gondolt volna. Leépülnek a baráti és munkakapcsolatai, kezdi elhanyagolni a munkáját, családját, párkapcsolatát, szélsőséges esetben a gyerekeit is. Egyre tolja ki a határokat, megjelenik a titkolózás, az ígérgetés, a hazudozás, a lopás, az erőszak, és a felhasználó magával kapcsolatosan is egyre igénytelenebbé válik, ami látszik öltözködésén, tisztálkodási szokásain.
Ez a folyamat annak ellenére sem áll meg, hogy a környezetében lévők felhívják a figyelmét arra, hogy valami nincsen rendben, változtatni kéne. Az illető válasza erre a általában hárítás, tagadás, projektálás, racionalizálás, bagatellizálás. Ilyenkor jönnek a “de mások is ezt csinálják, a többiek többször csináljak, ez csak könnyű drog, én tudom kontrollálni” kezdetű mondatok. A függő elhiteti saját magával, sőt, olykor a környezetével is, hogy tudja irányítani a függőségét.
De ezek soha nem igazak? Nincs olyan, hogy valaki tényleg tudja irányítani a függőségét?
Szerintem nem, vagyis csak egy ideig irányítható a függőség. Az ugyanis attól függőség, hogy progresszív, irányíthatatlan és akár halálos is lehet. Az addikció énvédő mechanizmus, önmedikalizáció, ami bizonyos esetekben annyiban lehet viszonylag pozitív, hogy
Lehet különbséget tenni függőség és függőség között? Van-e olyan szer, ami egészen rövid idő alatt kicsinál, illetve van-e olyan, amivel tovább lehet húzni?
Hogyne, a különböző szereknek különböző az addikciós potenciálja, teszem azt, a heroin nagyon hamar alakít ki erős lelki és fizikai függőséget, míg az alkoholnál ez egy jóval hosszabb folyamat. Ugyanakkor itt meg kell jegyeznem, hogy az alkohol az egyik legerősebb és legpusztítóbb méreg, amit rengetegen használnak, ám legális. Érdemes megkülönböztetni a fizikai és a lelki függőséget is. Én a lelki függőséget tartom komolyabbnak. A fizikai elvonás csak rövid időre korlátozódik, míg a pszichés függőség egy életen át megmarad.
A marihuána társadalmi elfogadottsága igen magas, a fizikai elvonása igen csekély, arról viszont kevés szó esik, hogy mennyire komoly pszichés függőséget okozhat, ebben az értelemben sunyi szernek tartom. Ezt kérdésedre reagálva, „hosszú ideig lehet húzni”. Lehet a használatát bagatellizálni:
Ez csak fű!
Ez megnehezíti a vereség beismerését is függők esetében. Ennek ellenére el tudom fogadni, hogy egy nem függő típusú személyiség tud vele ugyanúgy kontrollal, rekreációs módon élni, mint egy szociális alkohol fogyasztó. Pozitívuma, hogy a hatásmechanizmusa ismert, túladagolni nem lehet.
Mi végzi a legnagyobb pusztítást?
Szerintem a dizájnerdrogok. Ezek a szerek nagyon olcsók, könnyen hozzáférhetők és rövid idő alatt hatalmas pusztítást visznek véghez. Emellett azért is veszélyesebbek, mint mondjuk az ismert kemény drogok, mert nem lehet tudni, mit tartalmaznak, milyen a hatásmechanizmusuk, így sokszor arról sincs fogalma az orvosoknak, hogy mivel tudnak segíteni, nincs rá kezelési protokoll.
Talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy ezek az anyagok gyakorlatilag mérgek, amelyek intravénás használata nagyon hamar leépíti az embert. A dizájnerdrogok pszichés hatásai nagyon súlyosak lehetnek, sok esetben ezeknek a drognak a használata annyira hazavágja az elmét, hogy hiába jön le róla fizikailag, hosszantartó vagy maradandó pszichés károsodást szenved.
A rossz családi környezet vagy a rossz társaság tehet inkább a függőségről?
Ezek azért kicsit sem ilyen könnyen leegyszerűsíthető dolgok, egy azonban biztos: a függőség egy családi betegség, amelyet kezelni kell, ebben a helyzetben a gyerek pedig csak egy tünethordozó. Ahol drogfüggő fiatal van, ott valószínűleg a családi környezetben sincs minden rendben, hiszen ha valaki egy destruktív, bántalmazó családi közegben nő fel, akkor nagyobb valószínűséggel fogja valamilyen szerek segítéségével keresni a boldogságot, a jó élményt. De hasonló lehet a helyzet akkor is, ha az egyén egy túlszerető közegben nő fel, ekkor a gyerek a saját függetlenségét fogja keresni a kábítószerek, a drogok által.
Én úgy gondolom, hogy ha egy gyerek megkapja a megfelelő érzelmi támogatást, és ezután kipróbálja a füvet, nem fog rászokni, ha emellett vannak célok az életében, jóban van a családjával, jó érzés neki hazamenni, akkor kevésbé lesz számára vonzó, hogy az utcán a junkie-k között töltse az idejét. Ha valaki alapvetően jól érzi magát a bőrében, hiába jön néha szembe egy spangli, az nem fog akkora pluszt jelenteni, hogy azért ott akarja hagyni a működőképes életét. Ha nem érzi jól magát a családjában, akkor jöhet a „rossz társaság”.
Mit lehet tenni, ha érezzük, hogy baj van?
A szülő szempontjából elsősorban az a legfontosabb, hogy legyen megértő és legyen kész a párbeszédre. Emellett viszont fontos az is, hogy szülő ne finanszírozza a drogfüggő gyereke függőségét. Ettől a viszony persze elmérgesedhet, de a szerhasználó csak akkor fogja elhatározni magát arra, hogy letegye a szert, ha már eléggé szarul érzi magát, ha már erősebb a fájdalma annak, amiben benne van, mint az újtól, az ismeretlentől, a józanságtól való félelem. Amikor eléri a mélypontot, akkor határozza el magát, hogy segítséget kér. Ekkor a függők egy része elindul a gyógyuláshoz vezető úton, a másik fele pedig, csúnya kifejezés, de megy a levesbe.
