Bécs középkor végi leírásainak mindegyike, így a később II. Pius néven pápává választott Enea Silvio Bartolomeo Piccolomini is megemlékezik a város legérdekesebb jellemzőjéről:
Ezt ötszáz év távlatából egy kissé már nehéz elhinni, de a császárváros máig őriz néhányat ezekből a XV. és XVI. században született alkotásokból.
A város szívében zárványként megmaradt reneszánsz városrész egyik utcáján, a Bäckerstraßén sétálva a 12. számú, Hasenhaus, azaz Nyúlház néven ismert épület homlokzatán találkozhatunk ezek közül a legmeglepőbb darabbal, hiszen
Az 1509 körül elkezdett freskósorozat évszázadokon át a középkori élet jeleneteit, illetve egy nyúlvadászat képét – erről kapta a nevét az épület – mutatta, de a XVIII. században az épület átalakításakor ezek a művek a játszó páros kivételével eltűntek.
De mit jelképezhet a fura jelenet?
A legnépszerűbb elmélet szerint a képen a protestánsok és katolikusok közti feszültség jelenik meg, a mögöttük álló alak pedig a vesztes eltüntetésére vár.
Az egyház megújulása a következő években tényleg lezajlott: 1517-ben Luther Márton a wittenbergi vártemplom kapujára kifüggesztette a híressé vált kilencvenöt tételét, a további változásokat pedig Zwingli 1524-ben Zürichben, illetve Kálvin 1536-ban Genfben indította el. Munkájuk nyomán megszületett a lutheránus (=evangélikus), illetve kálvinista (=református) irányzat, melyet ma számos egyház tart elődjének.
