Tech

Rejtélyes körülmények közt halt meg a világ egyik legnépszerűbb videojátékosa

Alig 35 évesen halt meg februárban a virginiai Brian Vigneault, vagy ahogy a rajongói ismerték: Poshybird. A háromgyermekes apa egy 24 órás, élő videojáték-közvetítés huszonkettedik órájában tartott, amikor kiment, hogy elszívjon egy cigarettát. Soha nem tért vissza a képernyőre.

Vigneault halálának pontos oka egyelőre ismeretlen, így nem lehet kijelenteni, hogy a maratoni hosszúságú játékközvetítésnek bármi köze van hozzá. Az ugyancsak videojátékos Jessica Gebauer, Vigneault egyik barátja, azonban azt nyilatkozta a BBC-nek, hogy azon az éjszakán beszélt a férfival és hihetetlenül fáradtnak látta.

A szintén profi játékos Joe Marino a tragédia kapcsán kifejtette, hogy szerinte ideje lenne szabályozni a Twitch nevű videoplatformot.

Videojátékozásból meg lehet élni

A Twitch egy olyan közösségi oldal, amelyiken bárki adhat élő video-közvetítéseket a követőinek. A legnagyobbrészt profi videojátékosok által használt platformon többféleképpen kereshetnek pénzt a műsorgyártók. Nézőik számától függően részesülnek az oldalon megjelenő reklámok bevételeiből, rajongóik kisebb-nagyobb összegeket adományozhatnak nekik, de megkapják az előfizetési díjak egy részét is, amit az extra szolgáltatásokra vágyó nézők fizetnek. Vigneault a halála napján azért vállalt be egy 24 órás World of Tanks közvetítést, hogy annak teljes bevételét jótékony célra fordíthassa.

Joe Marino

Minden nap, több mint tízmillió ember megy fel a Twitchre, de a közvetítők is kétmillióan vannak, így nagyon kiélezett a verseny a nézők kegyeiért. A játékosok hajlamosak túlvállalni magukat.

Joe Marino egy éven át, tizenkét órát közvetített minden nap, hogy beverekedje magát a legnépszerűbbek közé. Csakhogy közben kettes típusú diabéteszt kapott. A következő évben még keményebben dolgozott és szívrohamot kapott: csak egy pacemaker beültetésével sikerült megmenteni az életét. Vigneault halála kapcsán a játékos hosszú cikket írt a közvetítői élet egészségügyi kockázatairól. Sok játékostársa szólt hozzá az íráshoz, akik mind érezték már a saját testükön az életformájuk pusztító hatásait.

 Szabályozás vs. józan ész

A maratoni hosszúságú közvetítések egyre gyakoribbak. A ManVsGame becenevű játékos például gyakran tartott 24 órás, vagy annál is hosszabb közvetítéseket. Ö 2015-ben, az egyik videója elején őszintén beszélt arról, hogy mindig drogokkal, konkrétan amfetaminnal tartotta ébren magát.

Eddig viszonylag kevés olyan haláleset történt, amiért egyértelműen a túlzásba vitt videojátékozás tehető felelőssé. Két évvel ezelőtt, egy 24 éves, sanghaji férfi, 19 órányi World of Wrcraft után halt meg, 2012-ben egy tajvani kamaszt pedig 40 órányi Diablo 3 után találtak holtan egy internetkávézóban.

Cam Adair, a Game Quitters nevű, videojáték-függőket segítő online közösség vezetője szerint a Twitch és a hasonló platformok üzemeltetőinek kötelességük lenne jobban odafigyelni a felhasználóikra.

„Nem azt mondom, hogy le kellene szabályozniuk őket, de amikor úgy van, rájuk írhatnának, hogy: helló, látjuk, már tizenöt órája játszol, ez több a szokásosnál, biztosan jól vagy, minden rendben veled.”

Fotó: Youtube

Maguk a közvetítők azonban úgy érzik, nincs szükségük nagyobb figyelemre, korlátozásokra meg aztán végképp nincs. Ben Broman, aki már tizenegyszer csinált végig 24 órás közvetítéseket, azt mondja, hogy az övének, mint minden más kreatív szakmának megvannak a maga kockázatai, és bármilyen műfajban is alkosson az ember, meg kell lennie a szabadságának, hogy megtegye mindazt, amire képesnek érzi magát.

Egy másik, játékos így kommentálta Vigneault halálát a Redditen: „Nem szeretnék senkit sem megbántani, de az ő döntése volt, hogy ezt csinálja. Értem, hogy  nagy a nyomás, de mindenkinek tudnia kell, hogy vannak ennél fontosabb dolgok is. Nem hiszem, hogy be kellene vezetni a korlátozásokat.”

A Twitch annyit reagált a tragédiára, hogy nagyon elszomorítja őket, az egyik felhasználójuk halála. Az esetleges korlátozások bevezetését felvető javaslatokra semmit sem válaszoltak.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik