A vasút lassan két évszázados története során ugyan rengeteget fejlődött, de egyetlen dolgon nem tudott teljesen túllépni: a kellemetlenül hangos és nem épp tökéletes tapadást nyújtó acél síneken és kerekeken. Azt azért nem mondhatjuk, hogy a vasúttársaságok és óriásvállalatok nem próbálták volna meg örökre száműzni ezeket a dolgokat, de számottevő sikert természetesen egyikük sem ért el.
A legfurcsább ötlet egyértelműen a milliárdos gumigyáros, André Michelin nevéhez fűződik, aki a legenda szerint egy kimondottan rázós vonatút után megkérte a cég mérnökeit, hogy találjanak ki valami jobb megoldást. A szakemberek így is tettek, és nem épp meglepő módon egy gumikerekes vasúti szerelvény megépítésén dolgoztak.
A sínen maradás érdekében speciális, fémperemes gumikkal szerelt, dízelmotoros Micheline Railcar 1931-re végül el is készült, sőt, a kerekek fura defektvédelmet is kaptak, hiszen az abroncsban egy fagyűrű is volt, ami a levegő jó részének távozása után is segített elkerülni a kisiklást, így a vonat még a katasztrófa bekövetkezte előtt megállhatott.
A korabeli leírások szerint a mérnökök az acélkerekeknél háromszor jobb tapadásról, sőt, a gőzmozdonyokénál jobb gyorsulásról, illetve rövidebb fékútról is beszámoltak. Ez jó eséllyel csak ügyes marketingfogás volt, az azonban teljesen biztos, hogy az utasok kényelmesebben és nagyobb csendben utaztak, de a sínek mellett élők is zajcsökkenésről számoltak be.
Az első francia tesztek után 1932-ben a Micheline már a brit utakat rótta, sőt, a kor legnagyobb vasúttársaságának számító LMS (London, Midland and Scottish Railway) is teszteket végzett vele, nem kizárva a típus mindennapi forgalomban való rendszeresítését.
A vonat viszont nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így a projekt néhány hónap alatt el is halt. A világ számos pontján a következő évtizedekben is próbálkoztak hasonló projektekkel, sőt, ma is számos metróvonal, illetve gyorsvasút – így a montreali, a párizsi, a lyon-i metróvonalak, számos repülőtér gyorsvasútja, vagy épp a japán városok egy-egy metróvonala – működik gumikerekű eszközökkel, felerészt Michelin-technológiával, teljesen azonban nem tudták kiszorítani az ipari forradalom ma is meghatározó technológiáját.
