Egészen biztos, hogy lehet vitatkozni a címen, hiszen tutira akadnak nagy koponyák más sportágakban is. Magyarországon például a vízilabdázást, vívást, az öttusát a sok egyetemet végzett egykori sportoló miatt szokás “doktor” sportoknak nevezni, de ettől még tán nem túlzás kijelenteni, a sakkozók jellemzően elképesztő, és minden más sportághoz összehasonlíthatatlanul nagyobb agykapacitással és átfogó tudással rendelkeznek.
Magnus Carlsen vs. Szergej Karjakon
A norvég Magnus Carlsen 2013-ban Csennajban hódította el a világbajnoki címet az indiai Viswanathan Anandtól.
6,5-3,5-re győzte le a hat évig uralkodó világelsőt. Egy évvel később Szocsiban megvédte címét a kihívóval, Ananddal szemben, akkor 6,5-4,5-re nyert.
Carlsen 2853 ponttal vezeti a világranglistát, Karjakin – aki a moszkvai, nyolcrésztvevős világbajnok-jelölti verseny győzteseként szerezte meg a kihívói jogot – 2772 ponttal a kilencedik.
Szergej Karjakin az anno még ukrajnai, jelenleg a Krimi Autonóm Köztársaság területén lévő Szimferopolban született és csak 2009 óta orosz állampolgár.
A sakkcsodagyerekek közé tartozik, mert 2002-ben, 12 éves és 211 napos korában szerezte meg a nagymesteri címet, ezzel ő lett minden idők legfiatalabb nagymestere.
Namármos, ki gondolta volna, hogy az egyik legrégebbi sportág, amelynek 1886-ban Wilhelm Steinitz (osztrák) személyében már világbajnoka is volt egy új korszakhoz érkezett: ez lesz az első alkalom, hogy a világbajnoki címért két olyan játékos mérkőzik meg, akik már a számítógépes elemzések korában nőttek fel.
Így az sem csoda, hogy az új generáció párharcaként harangozzák be a szakportálok a pénteken kezdődő sakkvilágbajnoki döntőt, amelynek hivatalos szakkommentátora Polgár Judit lesz, aki a 2011-es Világkupán nem mellesleg legyőzte Karjakint.
Az eseménynek a New York-i Fulton Market ad otthont, csütörtökön lesz az ünnepélyes megnyitó, majd a sorsolás. Az első partira magyar idő szerint pénteken 21 órakor kerül sor. Az nyeri a 12 játszmás döntőt, aki hamarabb szerez 6,5 pontot. Hat-hat után négyjátszmás rapid meccsek, majd ha szükséges, villámpartik következnek.
A klasszikus időkontroll szerint 2-2 óra áll rendelkezésre az első 40 lépésre, majd 1-1 óra a következő 20 lépésre, végül 15-15 perc a játszma befejezéséig, ekkor 30-30 másodperc lépésenkénti bónuszidőt is kapnak a felek.
Egy kis sakktörténelem
A Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) eredeti kiírása szerint a világbajnoknak minden harmadik évben párosmérkőzésen kellett megvédenie címét. Ez a rendszer a kezdetektől egészen 1993-ig működött, amikor az angol Nigel Short ellen a címvédő orosz Garri Kaszparov az általa életre hívott Profi Sakkozók Szövetsége (PCA) keretei között ült asztalhoz és nyert.
A FIDE vb-címét így az orosz Anatolij Karpov szerezte meg a holland Jan Timman legyőzésével.
A FIDE váltott, s kieséses rendszerű világbajnokságokat rendezett. Kaszparov 15 éves uralkodásának honfitársa, az orosz Vlagyimir Kramnyik vetett véget. Ezután került sor a prágai egyezményre 2002-ben, amelynek következménye egy körmérkőzéses torna lett, ezen a bolgár Veszelin Topalov szerezte meg az első helyet.
Topalov 2006-ban vívott címegyesítő mérkőzést Kramnyikkal, majd következett a 2007-es, mexikói torna, ahol Viswanathan Anand diadalmaskodott.
Anand címét először 2008-ban védte meg Kramnyikkal szemben, majd a Topalovval vívott párosmérkőzésen is diadalmaskodott, 2012-ben pedig az izraeli Borisz Gelfandot győzte le.
Anand 2007 óta tartó uralmának 2013-ban az akkor 22 éves Magnus Carlsen vetett véget, aki egy évvel később megvédte címét Ananddal szemben.
