Sose ítélj meg egy könyvet a borítójáról – legalábbis a közmondás szerint, pedig az MIT kutatói épp ilyesmivel kísérleteznek. Nem is hasznontalanul, ugyanis sokszor adódik olyan helyzet, hogy egy adott könyvet lehetetlen, vagy nem ajánlott kinyitni, pedig kíváncsiak vagyunk a tartalmára.
Persze minderre nem azét van szükség, mert titokban akarunk beleolvasni mások köteteibe, inkább a muzeális darabok, régészeti leletek, ritkaságok vizsgálatához szükséges egy olyan megbízható módszer, amellyel nem tesszük tönkre az évszázadok alatt sérülékennyé foszló papírt, vagy a megrongálódott bőr- és vászonkötést.
A technológia lényege, hogy úgynevezett terahertz-sugárzásnak vetik alá a köteteket. Ez egy olyan elektromágneses sugárzás, melynek frekvenciája a mikrohullám és az infravörös közé tehető. Az alkalmazott módszerrel hajszálpontosan be lehet szabályozni, hogy az ilyen sugárral “bombázott” könyv melyik lapjáról visszaverődő információra vagyunk kíváncsiak, ezután pedig a papírlap és a tőle eltérő anyagú betűk megkülönböztetése következik.
Ezután már “csak” annyi a feladat, hogy a betűket elkülönítsék az előző és következő oldalakról átszűrődő árnyékoktól, majd pedig egy karakterfelismerő (OCR) szoftveren átfuttatva meg is érkezik a digitális szöveg.
Az új megoldás még erősen kísérleti stádiumban van, jelenleg nagyjából 9 egymásra hajtott oldalon tud “átlátni”, de a kutatók dolgoznak a további finomításán, hogy a végeredmény segítsen olyan, gyakran sok száz éves kódexek és egyéb iratok megfejtésében, amelyeket állapotuk miatt már szinte megmozdítani sem szabad.
