Hamar megismerik a diákok az internet árnyoldalát – derült ki a Hegyvidéki Önkormányzat felmérésből, melyet a XII. kerület iskoláiban végeztek. Az intézmények tanulói egyöntetűen állították: nem megy ritkaságszámba, hogy ők vagy társaik
- durva, erőszakos tartalmakkal találkoznak,
- kiközösítés, zaklatás elszenvedői, netán pornográf tartalommal való visszaélés áldozatai leszek,
- tettlegességig fajuló, online kezdeményezett vitába keverednek, esetleg a hétköznapi trágárságon túlmutató nyilvános gyalázkodás is történik.
Ezek feldolgozásának érdekében sokszor fordulnak pszichológushoz.
Tyúk-tojás probléma
Elsősorban a 9-16 év közti korosztály veszélyeztetett: több, mint a felük internetezik napi rendszerességgel. Sokan közülük nem fordítanak figyelmet arra, hogy önmagukat és adataikat védjék, ezáltal pedig számos veszélyforrásnak vannak kitéve – mondja Gyebnárné Mátéffy Emőke gyermekpszichológus a 24.hu-nak.
A rendszeresen netező tinik 10-15 százaléka az, aki szándékosan kattint erőszakos, pornográf, drogfogyasztásra vagy épp kóros táplálkozásra biztató oldalakra. A pszichológus egyre gyakrabban találkozik ehhez köthető problémákkal.
A megoldás nem az, hogy tiltjuk és kirángatjuk a gyereket a gép mögül, csak mert nem ismerjük ezt a terepet. Meg kell hallgatni, hogy ő személy szerint mit szeretne, hogyan éli meg ezt a világot. A gyerekek lelki fejlődésére negatív befolyással bírnak azok a helyzetek, amiket nincs kivel megbeszélniük. Legyen ott a szülő mellette, ha nem ért valamit, legyen, akitől kérdezni tud! Fontos, hogy megfelelő tartalmak felé tereljük, mert a gyermek sok mindent kibír, ellenálló, túlélő, de nem minden károsodás nélkül.
A pornó és az agresszív tartalmak megtekintése tyúk-tojás probléma, mondja Reményiné Csekeő Borbála, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szakmai vezetője.
Úgy gondolja: nincs az a film, ami sorsdöntő lehet, viszont az ilyen tartalmak rendszeres megtekintése már visszahathat a személyiségre. Megváltoztatja az ingerküszöböt az agresszióval szemben, torz és káros elképzeléseket alakít ki a szexualitásról vagy a konfliktusok rendezéséről. Okozhat a rémálmokat, kisebbrendűségi érzést vagy agresszív késztetéseket is.
Beszélt neki valaha egy felelős felnőtt a szexről vagy a pornóról? Miért vágyik az erőszak látványára? Mit érez, ha ilyesmit lát? Számtalan kérdés merül fel az előzményekkel kapcsolatban is. Vannak technikai megoldások (a szűrőprogramokról itt találhatunk egy listát – a szerk.), ugyanakkor mindenkit óva intenék attól, hogy azt gondolja, egy szoftver megoldja helyette a szülői feladatokat. Érdemes beszélgetni egy csomó dologról, többek közt arról is, ha olyasmit láttam a neten, ami felkavart, amit nem értettem, amitől rossz érzéseim vannak.
Nem egy firka a WC-falon
A szakember szerint nem telik el úgy nap, hogy a Kék Vonalon ne merülne fel egy-egy rossz netes élmény. Az idei év első felében például 88 elhangzott telefonhívás témája volt a “kortárs durvaság”, ami az esetek többségében a “cyberbullying” kategóriába tartozott: a fogalom az interneten történő megfélemlítést, rágalmazást, fenyegetést jelenti. A szakember szerint
ez azóta gyakori, mióta a tizenévesek társasági életének jelentős része a világhálón zajlik. Amíg a kép- és videómegosztás nem lett ilyen népszerű, addig a cikis, rágalmazó képek, videók sem terjedtek ilyen gyorsan.
Fontos szem előtt tartani, hogy az agresszió és a kiközösítés nem csupán az internetkorszak sajátossága. A motivációk mindig is hasonlóak voltak: rasszizmus, irigység, kisebbrendűségi érzések kompenzálása, frusztráció. Mégis nehezebb a Facebook-generációnak, hiszen
A “mindig, mindenhol megtalálhatnak”, “sosem lesz vége”, illetve “bármikor újrakezdődhet” és “ráadásul mindenki tud róla” – olyan gondolatok az áldozatok fejében, amik miatt gyakran alakul ki depresszió. Az is nehézséget jelenthet, hogy sok gyerek már jóval a 13. szülinapja előtt regisztrál olyan oldalakra, ahová nem szabadna nekik. Így nehezebben kérnek segítséget felnőttektől, ha bántás, rossz élmény éri őket.
Nemcsak a közösségi életre, az identitás alakulására is hat az online jelenlét. A több oldalról érkező visszajelzések minden fotónkra, állapotjelzésünkre, még egy felnőtt énképére is hatnak – nem csoda hát, hogy különösen megviselik a “ki is vagyok én?” kérdéssel intenzíven foglalkozó kamaszokat. Mégsem egyértelműen káros az önértékelésre az internet világa, hiszen sokaknak ez ad esélyt pozitív visszajelzésekre, sikerélményekre.
Ha egy serdülő alapvetően rendben van a világgal és magával, ha otthon és a baráti körében vannak számára fontos emberek, akkor nem fogja tönkrevágni az önértékelését, ha nem lájkolják ezren az új profilképét. Ugyanígy elszállni sem fog attól, ha egy közösségi oldalon népszerű lett.
“Legfontosabb védőfal a bizalom”
Már a 6-7 évesek háromnegyede is netezik, ám némileg más a helyzet az alsó tagozatos, netán annál is kisebb gyerekek esetében.
A szülő ekkor nagyobb befolyással bírhat a megtekintett tartalmakat illetően: a gyerekek még szófogadóbbak, őszintébbek, nem ébredt fel a kíváncsiságuk a “felnőtt” tartalmakkal szemben, ráadásul sokszor saját készülékkel sem rendelkeznek.
A 11 éves Áronnak például már van saját Gmail-fiókja, anyukája, Marianna azonban csak a levélszemét miatt szokott belenézni. Áron szerencsére megértette, hogy semmilyen privát információt nem adhat ki magáról az interneten. Ráadásul a lelkiismerete is működik:
Ha valami “rosszat” talál a neten, azt utólag úgyis elmondja, mert lelkileg nem bírja és meg akarja beszélni. Ilyenkor általában rájön, hogy butaság volt megnéznie. Az internetet elsősorban egyébként is játékra használja, de tudom, milyen játékokkal játszik.
– meséli Marianna.
A 9 éves Csabinak is a letölthető játékok jelentették az első találkozást a világhálóval – meséli anyukája, Anna, aki a saját telefonját szokta odaadni a kisfiúnak.
Nekem semmi bajom ezzel, sőt, egy-egy orvosi rendelői várakozás alkalmával áldottam azok nevét, akik kitalálták az offline játékokat. A gyerek jobban elszórakozik így, mert nincs az a mesekönyv, ami egy órán át lekötné, pedig próbáltam!
A következő lépcsőfokot az jelentette, amikor Csabi a videók iránt kezdett érdeklődni: mostani életkorában különösen az autós videók és a videós bakik nézegetése köti le. Ez már komolyabb kihívás a szülő számára, hiszen bárki bármit feltölthet ezekre az oldalakra, ezért könnyebb obszcén tartalmakba belefutni.
Nálunk a legfontosabb védőfal a bizalom. Amikor beindult a videónézegetés, megbeszéltem a kisfiammal, hogy semmi olyat nem szabad megnyitnia, ami egy kicsit is eltér az általunk közösen megnézettektől. A barátoktól is sokszor hall ezt-azt, játékokkal vagy videókkal kapcsolatban. Ezeket lecsekkolom, és ha úgy ítélem meg, hogy nem tenne jót a szellemi fejlődésének, nem engedem neki. Ezeket a döntéseimet maradéktalanul elfogadja.
Csabinak még nincs Facebookja, saját e-mail fiókja és telefonja sem: Anna szerint mindez túl korai lenne. Az anyuka szerint jó megoldás, hogy a Youtube-hoz és a PlayÁruház játékaihoz csak az ő privát e-mail fiókján keresztül lehet hozzáférni,
a Google Chrome pedig egy fantasztikus találmány, hiszen ennek segítségével minden megtekintési és letöltési előzményt tudok követni bármely használt gépről. Így én is naprakész vagyok a megnézett videókból.