Sok győri, női kézilabda BL-mérközésen vettem részt az utóbbi években. Mindig zavart, hogy hazai pályán az ellenfél csapata nem tartotta tiszteletben a helyi szurkolók azon igényét, hogy a mérkőzés előtt elénekeljék a magyar himnuszt. Minden alkalommal folytatták a bemelegítést, kiabáltak, egymást biztatták.
A CSM Bucuresti győri játéka előtt a vendégcsapat játékosai, edzője és segítőik megálltak, csendben hallgatták a magyarok nemzeti énekét, amit jól vagy rosszul, de hittel és elszántan énekelt a közönség. Igen, azon csapat adta meg a tiszteletet a magyarok himnuszának, akik abból az országból érkeztek, amelynek a nemzeti futball válogatottja ha nálunk játszik, saját szurkolóink törnek-zúznak a köztereken. Ez pedig igazi respekt volt. Bevallom, megkönnyeztem.
Az elmúlt napok egyikén egy magyar csapat volt az ellenfele a Győri Audi ETO KC női kézilabda csapatának a BL-negyeddöntőjében. Magam is nagy izgalommal készültem a mérkőzésre. Igazi csemegének ígérkezett.
Meglepett, amikor a vendégek szurkolói még a mérkőzés megkezdése előtt teli torokból üvöltve biztatták a Rába-parti romákat az édesanyjukkal való coitusra. Csodálkoztam, nem tudtam mire vélni ezt az erős felütést.
A mérkőzés lezajlott úgy, ahogy. A közben elhangzott megnyilvánulásokat írjuk a rangadó túlfűtött hangulatához!
Lefújták a meccset
Az eredmény az lett, ami. Sajnos nem csak ez hagyott bennem maradandó élményt, tapasztalatot.
Fél órával a vége után, többedmagammal a parkolókba igyekeztünk. Eközben rendőrségi felvezetéssel, az ellenfél szurkolóiból álló személykocsi konvoj hagyta el az összecsapás helyszínét. Már azt sem értettem, hogy miért kiabálnak, bennünket gyalázva, szégyenteljes mondatokat a vendégek. Az autópálya felüljáróján túl, megálltunk, az úton való átkelésre, illetve a konvoj elengedésére vártunk.
A konvojban haladó egyik személykocsi, egy fehér Seat Leon, megállt, a jobb hátsó ülésén tartózkodó vendégszurkoló lehúzta az ablakot, majd nyomdafestéket nem tűrő szavak kíséretében, úgymond’ megspékelve azt, kiköpött. E cselekmény tárgya, a körülbelül egy köbcenti űrmértékű testnedv a mellettem álló hölgyön csattant. A következő adag pedig az aszfalton. A kocsi ezután továbbindult a főváros felé.
Nem értettem, mi történik
Miért történt mindez? Mi okozott ekkora gyűlöletet a vendégben? Miért kell egy ismeretlen szurkolót, honfitársat (de bárki mást is) leköpni? Mi volt a cél? Mit érhetett el vele? Megnyugodhatott ez után? Megelégedéssel töltötte el? Boldogabb lett tőle? Ő is énekelhette a himnuszt a mérkőzés előtt? Közben mi járhatott a fejében? Nyugodt lelkiismerettel hajtotta le fejét éjszaka?
Szurkoló lehetett? De hiszen akit leköpött, Ő is az! És is az vagyok! Ekkor eszembe jutottak a bukaresti játékosok és a stáb. Hatalmas különbség. Lélekben inkább tudok velük azonosulni, mint a másik klasszis magyar csapat szurkolóival? Rendben van-e ez így?
Csendben, értetlenül ballagtunk a kocsikhoz. Sok dolog kavargott gondolataimban. Mi a különbség két szurkoló között? Miért kavart fel ennyire, amit láttam?
Van úgy, lehet úgy, hogy két szurkoló között nem csak egy köbcenti, és nem csak egy gépkocsi ajtó van. Valami más is. Talán a respekt, amire minden mérkőzés elején felhívják a figyelmet. Lehet, hogy nagy volt a hangzavar a mérkőzés előtt? Lehetséges. Higgyünk abban, hogy így volt!
Egy szurkoló az E szektorból
