1986. január 28-án jó időre megtorpant az Egyesült Államok űrkutatásának egyik legfontosabb, az űrrepülőgéppel végrehajtott küldetések programja. A Challenger nevű űrrepülő – vagy Space Shuttle – fedélzetén hét asztronauta halt meg, amikor a még hordozórakétákkal együtt haladó jármű 73 másodperccel az indítás után darabokra szakadt. A katasztrófa képei az akkor már a nyugat felé is egyre nyitottabb magyarok emlékezetébe is bevésődtek.
Az űrrepülőgépek fejlesztése és használata 1986-ra biztonságosnak számított. Az STS kódjelű Space Shuttle küldetésekből ez lett volna a 25., és maga a Challenger is sikerrel teljesített már kilenc küldetést 1983 óta. A január közepére tervezett startot különböző időjárási viszontagságok miatt kétszer is elhalasztották, mire január 28-án 11:38-kor elindult végzetes útjára az űrrepülő.
– így konstatálta Michael J. Smith másodpilóta a Challenger meggyőző telejsítményét, amikor pontosan egy perccel az indítás után már 10 000 méter felett és a hangsebesség másfélszeresével haladtak az űr felé. Ekkor még sem ő, sem a legénység többi tagja és a földi irányítás sem tudhatott arról a kis lángcsóváról, ami ugyanebben a pillanatban jelent meg a jobboldali gyorsítórakéta alján. Mint ahogy az ezt követő 13 másodpercben sem észlelték a hibát, amit egy a rakétába épített tömítés okozott. Mire a műszereken a másodpilóta észrevehette a nyomáscsökkenést a két oldalon lévő rakétákban, már késő volt. Ugyanabban a másodpercben felrobbant az egész szerkezet. A legénység tagjai valószínűleg nem a robbanástól haltak meg, hanem a kabinban fellépő nyomáskülönbségtől.
Nem számoltak a hideggel
A hónapokig tartó vizsgálat kiderítette, hogy az ominózus tömítés azért veszített a hatékonyságából, mert túl hideg volt január végén az indítás helyszínén, Floridában. A tragédia előtt egy évvel fordult elő addig egyetlen alkalommal, hogy 10 fok alatti hőmérsékletben startolt el egy űrrepülőgép, és a rosszul működő tömítésre már akkor utaltak jelek. A kongresszusi vizsgálat szerint a küldetés vezetőinek számításba kellett volna venniük ezt az információt.
A Challenger és legénységének elvesztése után két évig leállították a Space Shuttle programot a NASA-ban, míg a Columbia 2003-as tragédiája az utolsó szöget is beverte az űrrepülők koporsójába. 2011-ben az Atlantis landolásával végleg lezárult a NASA űrrepülő programja.
