Nagyvilág

Amerika most le tudna szedni minden észak-koreai rakétát, de már nem sokáig

Sok katonai lehetőségünk van, és az elnök mindegyikről tudni akart.

Ezzel a viszonylag erős mondattal indult el az amerikai-észak-koreai fenyegetőzés legújabb fordulója. A mondat James Mattis védelmi miniszter szájából hangzott el, és arra utalt, hogy Trump elnök összehívta a nemzetbiztonsági stábját, hogy áttekintsék, pontosan mit tudnak kezdeni az észak-koreai konfliktussal.

Gazdasági emberkedés

Trump a találkozó után azzal is fenyegetőzött, hogy minden olyan országgal beszünteti a kereskedelmi kapcsolatokat, amelyek Észak-Koreával üzletelnek. Ahogy azt már megírtuk, ez nyilvánvalóan nem fog megtörténni, hiszen Észak-Korea egyetlen jelentős gazdasági parnere Kína. És lehet, hogy Trump elégedetlen azzal, amit Kína tesz a konfliktus megoldásáért, de biztosan nem fog szakítani Amerika legnagyobb kereskedelmi partnerével és hitelezőjével.

Ők tudnák háború nélkül megállítani Észak-Koreát
Nem sok országgal van gazdasági kapcsolata Kim Dzsongunnak, de akivel igen, azzal nagyon.

Ezzel párhuzamosan Trump egy másik gazdasági pofonfába is beleszaladt. Az elnök a beiktatása óta folyamatosan azon dolgozik, hogy az Egyesült Államok összes külkereskedelmi megállapodását újratárgyalja. Meg akarta már csinálni a transzatlanti TTIP-vel és az amerikai NAFTA-val is. És pont az észak-koreai konfliktus közepén találta ki, hogy itt az ideje újratárgyalni a gazdasági kapcsolatokat Dél-Koreával is. Ennek jelenleg sok értelme nem lenne, és valószínűleg el is halasztják az egészet, mert Trump nem szeretné elveszteni az egyik legfontosabb szövetségesét a térségben.

De térjünk vissza a nemzetbiztonsági találkozóra. Az előzménye az, hogy Észak-Korea kedden minden eddiginél nagyobb kísérleti atomrobbantást hajtott végre a föld alatt. A robbanás (azt állítják, hidrogénbomba volt) a dél-koreai időjárási ügynökség szerint olyan erejű volt, hogy Kínában és Oroszországban is házak ablakai rezegtek bele. Ez az első atomrobbantás-gyakorlat Észak-Koreában, amióta Donald Trump lett az elnök, és a mostani sokkal nagyobb volt azoknál, amelyeket Barack Obama elnöksége alatt hajtottak végre.

Katonai emberkedés

Először érdemes megnézni, egészen pontosan hogy is állnak egymáshoz képest felkészültségben a felek. Mivel Észak-Korea kifejezetten szegény ország, azt gondolnánk, hogy a világ egyetlen szuperhatalma nyilvánvalóan agyonnyomja haderőben. És agyon is nyomná, ha ebben a konfliktusban lenne bármilyen szerepe a reguláris haderőnek, és nem csak filozófiai kérdés lenne az atomfegyverekről.

Atomfegyverekben viszont a két ország nagyjából ugyanott tart, ha csak ezt a konfliktust nézzük. Persze, az Egyesült Államoknak körülbelül ezer atomtöltete van, Észak-Koreának pedig körülbelül hat.

De egy atombomba kilövése után már nem nagyon számít, hogy hány atombombánk maradt.

Támadóképességek szempontjából az Egyesült Államok tart előrébb, állítja a NATO főparancsnoka, és nyilván ez takarja azt a különbséget is, ami a hat és az ezer robbanótöltet között van. De James Stavridis admirális szerint közben védelmi képességekben elmaradnak Észak-Korea mögött. Joshua Pollack, a Nonproliferation Review nevű szaklap főszerkesztője szerint folyamatosan alulbecsüljük Észak-Korea képességeit, Tom Karako, a CSIS szakértője pedig azt mondja, hogy Észak-Korea gyorsabban fejleszti a támadóképességeit, mint a NATO a védelmit. Karako szerint ennek ellenére valódi esély van rá, hogy működne a védelem.

Fotó: MTI/EPA/Franck Robichon

De hogy is néz ki az Egyesült Államok védelmi képessége egy észak-koreai atomtámadás ellen most?

Az Egyesült Államoknak van egy olyan rakétavédelmi rendszere, ami működésben kicsit hasonló az izraeli Vaskupolához. A rendszer elvileg időben észleli az Észak-Koreából érkező rakétákat, és a levegőben le tudja szedni azokat. A helyzet viszont az, hogy ez a rendszer jelenleg csak 55 százalékos hatékonysággal működik, annyira nehéz elkapni egy rakétát a levegőben.

Ha az a rakéta kicsit másfelé megy, jön az atomháború
Nem véletlen, hogy az észak-koreai rakéta Japán felett repült át, mert így csak pánik lett belőle. Eleve politikai bajkeverésre volt kalibrálva.

A jelenlegi állapotok szerint az Egyesült Államoknak

pontosan annyi elfogórakétája van, ami az összes ismert észak-koreai rakétát le tudná szedni.

Most 36 ilyen elfogórakéta létezik, és az Egyesült Államok hat darab olyan Észak-Koreai rakétáról tud, amelyek el tudnak juttatni egy nukleáris robbanófejet az Egyesült Államokig. Mivel az elfogórendszer nem tökéletes, eleve úgy számolnak, hogy hat amerikai rakéta kell egy észak-koreai rakéta elfogására. Ennek a jövőben az a veszélye, hogy az Egyesült Államoknak sokkal nagyobb ütemben kell termelnie az ilyen rakétákat, mint Észak-Koreának a sajátjait. Így Amerika folyamatosan egyre inkább visszaesik majd a védekezésben.

Más megoldások

Ráadásul abban sem lehet igazán bízni, hogy egy kibertámadással szabotálni lehetne a koreai kilövőállomásokat. Ennek az a nagyon egyszerű akadálya, hogy Észak-Korea gyakorlatilag nincs fent az interneten. Így igazából egyetlen mód marad arra, hogy az Egyesült Államok védekezzen egy koreai atomcsapás ellen: a kibertámadások, a különleges alakulatok és a rakétavédelem folyamatos fejlesztése, miközben óvatos diplomáciával megpróbálják leszerelni a fenyegetést.

De a fenyegetést leszerelni nagyon nehéz lesz.

Észak-Korea nem véletlenül fenyegetőzik folyamatosan kísérleti atomrobbantásokkal. Ez az egyetlen módja annak, hogy az Egyesült Államok ne pusztítsa el Kim Dzsongun rezsimjét. Az Észak-Koreával kapcsolatos egyetlen nemzetközi visszatartóerő jelenleg az, hogy Phenjan bármikor képes emberek tízmillióit megölni Dél-Koreában. És amíg erre képes, addig lehetetlen megtámadni.

Fotó: MTI/AP/Ahn Jang Dzsun

Racionális őrület

Ráadásul minél látványosabban támadják az országot, annál látványosabban fognak atombombákat tesztelni és fenyegetőzni. A fenyegetőzés egyrészt valódi lehetőséget ad arra, hogy finomítsák a technológiájukat, másrészt folyamatosan egyre kiszámíthatatlanabbnak és ijesztőbbnek tűnnek tőle.

És a közvélekedéssel ellentétben Kim Dzsongun egyáltalán nem tűnik kiszámíthatatlan őrültnek.

Észak-Korea azután eszkalálta a fenyegetését, hogy egy olyan elnök került hatalomra az Egyesült Államokban, aki hangosan, létezésében fenyegette Észak-Koreát. Valószínűleg ugyanígy fog felgyorsulni Irán atomprogramja is.

Az atombombák használatának filozófiája önmagában megérne egy külön cikket. Az atombomba tényleg a végső fegyver és a végső elrettentő erő, de igazából senkinek nem áll érdekében, hogy használja. Az áll érdekében, hogy legyen, és hogy folyamatos nyomás alatt lehessen vele tartani azokat, akiknek szintén van.

Ha nem atomháború lesz, akkor micsoda?
Amerika kénytelen lesz valamilyen megoldást találni Észak-Korea kezelésére. Sok lehetőség nincs, főleg, ha el akarják kerülni több millió ember halálát.

Sem Észak-Koreának, sem az Egyesült Államoknak nem érdeke, hogy kirobbanjon az atomháború. Az viszont mindkettőnek érdeke, hogy minél hangosabban fenyegetőzzön vele. A jelenlegi konfliktus a gyakorlatban egy autópálya, ahol egymással szembe száguld két kamion, és egyik sem akarja előbb elrántani a kormányt. Az egyetlen megoldás továbbra is az lehet, ha a nagy fenyegetőzés közben valódi és titkos tárgyalások is zajlanak.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik