Élet-Stílus

Egy (vagy két) Botond mentette meg a magyarok becsületét

Bihari Dániel
Bihari Dániel

tud újságíró. 2015. 12. 20. 15:00

Egyikük véres bosszút állt Lehel és Bulcsú halálán, a másik (vagy ugyanaz) virtusból iskolázta le a Keletrómai Birodalmat.

Lehel vezér kürtje, a vesztes augsburgi csata, Vérbulcsú és Lehel kivégzése mindenki előtt ismert. Írtunk már arról, hogy bár 955-ben valóban lezárultak a nyugati irányú hadjáratok, semmiképp nem volt megrendítő az augsburgi vereség, és korántsem semmisült ott meg a magyar haderő. A németek védekező pozícióból nyertek, és nem is gondoltak arra, hogy a győzelmet kihasználva a magyarok ellen induljanak.

A továbbiakban történetíróink által megörökített hagyományt mutatjuk be, itt és most nem foglalkozunk vele, mi az igazság és mi a mese, kinek hihetünk és kinek nem. Még azt sem tudjuk biztosan, ugyanazon Botond a két történet főhőse, vagy sem, de ez még a tudomány számára is nyitott kérdés. Ígérjük, rövidesen történész segítségét kérjük a tisztázásához.

Először a lovaikat ölték meg

Jöjjön először az a kevésbé ismert történet, miszerint az Augsburggal hadjáraton Lehel és Bulcsú mellett ott lovagolt a magyar seregek élén Botond vezér is, mint már annyiszor korábban. Anonymus úgy tudja, hogy mikor látta bajtársai szorult helyzetét:

Egymást nem hagyták el, hanem mindenképpen rajta voltak, hogy a veszedelemben maradó résznek segítségére legyenek. Mint sebzett oroszlánok, úgy rohantak ordítva a fegyverek közé, és az ellenséget szörnyű nagy öldökléssel terítették le.

A Képes Krónika részletgazdagabban fogalmaz. “Egy másik magyar sereg Augsburg városától távol táborozott […] meghallották, milyen keményen megszorították, elfogták, megölték társaikat: visszavonultak valami szigetre, és lesték, mikor oszlik meg a császár serege”.

Amikor pedig a németek nagy része a Rajna felé indult, körülvették őket.

… azután nyilazással először lovaikat ölték meg, naphosszat sem megállni, sem megfutni nem engedték őket. Végre is, miután nem mozdulhattak, megadták magukat: ezekkel váltották meg Regensburgban fogva tartott társaikat.

Vadul kegyetlenkedtek

Kézai mester viszont úgy tudja, Lehel és Bulcsú véréért az összes foglyot, több mint nyolcezer embert lemészároltak a magyarok. Majd – ismét a Képes Krónikát idézzük – szabad folyást engedtek a bosszúnak.

“[…] átkeltek a Rajnán, tűzzel-vassal dúlták a lotaringiai hercegséget, majd Strassburg körül csatában elfogták Eckhard lotaringiai herceget és a segítségére siető Berthold brabanti herceget, és lenyakazták őket.

Majd dühödten nyomorgatták Galliát, vadul kegyetlenkedtek az Isten egyházával, pusztították Metz, Trier és Aachen vidékét; […] Susa és Torino városait rombolták le […] amikor Lombardia síksága tárult szemük elé, sebes nyargalvást szinte az egész tartományt feldúlták; így tértek meg diadallal saját országukba.

Két magyar jöjjön!

Nem tudjuk, hogy Botond vezér, vagy egy névrokona az öt évvel később, 960-ban Konstantinápoly bevehetetlen falai alatt történteknek. A lényeg, hogy egy görög óriás jött ki a városból, és “azt kívánta, két magyar keljen vele birokra, mondván, ha le nem győzi mind a kettőt, a görög császár adófizetője lesz a magyaroknak”.

Ezt persze nem lehetett szó nélkül hagyni, hamar meg is találták az ellenfelet:

Nevem Botond, igaz magyar vagyok, legkisebb a magyarok között; végy magad mellé még két görögöt: egyiknek legyen gondja kiszálló lelkedre, a másik pedig temesse el testedet, mert egészen bizonyos, hogy népem adófizetőjévé teszem a görög császárt.

A császár csak mosolygott…

Amíg a küzdőteret kialakították, Apor, a magyar sereg kapitánya megparancsolta Botondnak, hogy mutassa meg erejét a város érckapuján. Az apró termetű vitéz egyetlen csapással olyan lyukat vágott rajta, hogy azon egy ötéves gyermek minden gond nélkül átbújhatott. Mondják, a görögök később meg sem javították, mint csodát őrizték.

A viadal egyébként nem tartott sokáig,

alig egy óra múlva a kis Botond úgy földhöz teremtette az óriást, hogy az rögtön kilehelte lelkét – más beszámolók szerint a karja tört, csak később halt bele sérüléseibe.

A lényeg viszont, hogy a görög császár, császárné és a városlakók, akik eddig a falakról szemlélték a küzdelmet, szégyenkezve vonultak el a lóháton ülő magyarok szeme elől.

Mikor azonban a magyarok követet küldtek az ígért adóért, a császár csak mosolygott és válaszra sem méltatta. felforrt erre a magyar hadinép vére, abbahagyták a város vívását, “elpusztították egész Görögországot; aranyat, drágaköveket, gyöngyöt, barmot zsákmányoltak onnan töméntelen számban, így tértek meg saját földjükre.”

 

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.