Igenis jelent veszélyt Oroszország ma Magyarország szuverenitására nézve, kezdte el Ungváry Krisztián azt a beszélgetést, amelyet a Political Capital, a Civil Kollégium Alapítvány és a Natív szerveztek Debrecenbe. A vitat témája az volt, hogy kell-e Putyin Magyarországnak, a helyszín pedig azért Debrecen, mert a városnak kellett Putyin.
Pár hónappal ezelőtt, Vlagyimir Putyin legutóbbi magyarországi látogatásán derült ki, hogy a Debreceni Egyetem díszpolgári címet ad az orosz elnöknek, miután Oroszország egy új kulturális központot hozna létre a városban. A döntés ellen sokan lázadtak fel, komplett tanszékek határolódtak el attól, hogy Putyin az egyetem díszpolgára legyen.
Ungváry szerint, ha a két ország viszonyát nézzük, történelmi szempontból fontos különbség, hogy a cári Oroszország még megpróbált integrálódni Európába, Putyin viszont már nem. A történész szerint ma százéves az az orosz hagyomány, hogy Oroszország elsősorban Nyugat-Európa megosztására törekszik. Sztálin számára ez reálpolitikai érdek volt, ahogy Putyinnak is: minél gyengébb Nyugat-Európa, annál jobb.
Nevetséges indokok
Vajda Mihály filozófus azt mondta, ő nem azért mondott le a Debreceni Egyetem emeritusi címéről, mert nem szereti Putyint, hanem azért, mert nem szereti, ha egy egyetem presztízsből, vagy üzleti megfontolásokból nevetséges dolgokat tesz.
Hogyan lehet egy politikai vezetőt egy egyetem díszpolgárává választani? Legfeljebb akkor, ha ide járt volna, de mi köze Vlagyimir Putyinnak Debrecenhez?
Vajda azt mondja, ő érzi a döntés mögött azt a hátsó szándékot, hogy segítsen a magyar politikának Oroszországhoz kötni a gazdasági kapcsolatait.
Akitől kritikát kaphatnék, az nem áll velem szóba, mondta Vajda a kérdésre, hogy milyen visszajelzéseket kapott a döntésre.
Ungváry szerint természetes dolog, hogy egy nagyhatalom kulturális központokat tart fent külföldön. A valódi veszélyt az úgynevezett aktív intézkedések jelentik, amelyekkel egy adott ország titkosszolgálata aktívan próbál meg beavatkozni egy másik ország belügyeibe.
A történész szerint egyébként Oroszország jelenleg a kulturális piacon nem versenyképes, mert egyszerűen nem állítódik elő annyi szellemi termék orosz segítséggel működő intézetekben, mint az amerikai, vagy német intézetekben. Szerinte ehelyett maradnak az aktív intézkedések.
Orosz hagyomány
Vajda Mihály arról beszélt, hogy Oroszországot nagyon nehéz kategorizálni. Az biztos, hogy nem demokrácia, ahogy az is biztos, hogy a Putyini rendszer folytatása egy olyan orosz tradíciónak, amit ő nem szeretne azonosítani az európai politikai kultúrán belül. Ő nem is tudja, hogy el tud-e jönni egyébként az orosz demokrácia, de azt szeretné, ha Magyarországot nem tenné magához hasonlóvá Oroszország. Azt pedig Krekó Péter, a beszélgetés vezetője is elismerte, hogy Oroszország sokat változott az elmúlt tíz évben.
Ungváry pedig azt mondja, hogy a magyar viszonyok nem felelnek meg az orosz viszonyoknak, ettől azért messze vagyunk, de a tendencia hasonló. Szerinte Közép-Európában egyetlen olyan hely van, ahol a liberalizmus száz éve is szintokszó volt és most is az: Magyarország.
Miközben a nemzeti liberalizmus segített Lengyelország, vagy Románia létrejöttéhez. Ungváry szerint azért tud annyira könnyen kezet fogni a magyar jobboldal Putyinnal, mert Putyin vállaltan illiberális, ezért könnyű őt közel hozni a magyar jobboldal liberalizmusellenességéhez. Ez Lengyelországban nem menne, sőt, szerinte az egyetlen olyan hely Európában, ami hasonlóan ambivalens az orosz viszonnyal szemben, mint Magyarország: Szerbia. Ungváry szerint Orbán Viktor ezért nagyon is reális magyar politikai igényekre válaszol.
Vajda szerint a diktatórikus rendszerekben a diktátorok halálával megváltoznak a rendszerek, nem lesznek folytathatóak. Ungváry szerint viszont nem reális elvárás Oroszországtól, hogy úgy működjön, mint Svájc. Szerinte hosszútávú probléma lesz Putyin trónutódlása, mert Oroszország gazdasági problémái is hosszútávúak. A kérdés az, hogy az őt követő rendszer agresszívabb, vagy passzívabb lesz.
