Egy új tanulmány alapján vörös mókusok révén terjedhetett át az emberekre a lepra a 10-11. századi Angliában – írja a The Independent. A szakértők két, Winchester városában található lelőhely maradványait elemezték, és arra jutottak, hogy a mókusok a Mycobacterium leprae baktérium gazdaszervezetévé válhattak a korszakban.
Korábban is találtak már arra utaló bizonyítékokat, hogy a betegség mókusok közvetítésével érte el az embereket, de most először fedeztek fel erre utaló jeleket a középkori Angliában. A kutatók szerint a mai vörös mókusok is hordozhatják a lepra baktériumtörzseit, de immár nem jelentenek veszélyt az Egyesült Királyságban.
Manapság nagyon kevés ember kaphatja el a leprát, ehhez egy fertőzött állattal kellene hosszabb ideig érintkezni
– mondta Dr. Sarah Inskip, a Leicesteri Egyetem munkatársa és a csapat tagja. Napjainkban ráadásul csupán mintegy 160 ezer őshonos vörös mókus él az Egyesült Királyságban.
A lepra az emberi történelem egyik legkorábban feljegyzett rendellenessége, amely az idegrendszert támadja meg, és a bőr alatt duzzanatot okoz. Bár a betegség ritka, még ma is létezik, a WHO adatai alapján világszerte nagyjából 208 ezer ember szenved leprában, főként Ázsiában és Afrikában. A fertőzés antibiotikumokkal gyógyítható, de ha nem kezelik, deformitáshoz, fogyatékossághoz és vaksághoz vezethet.
Az új publikáció elkészítéséhez a szakértők 25 embertől, illetve 12 mókustól származó középkori csontmintát elemeztek. A vizsgálat mindkét fajnál kimutatta a kórokozót.
Winchester a középkorban többek között leprakórházairól és szőrmekereskedelméről volt ismert. A város területén az idők során számos mókuscsontot tártak fel. Az állatok bőrét és szőrét a középkorban széles körben használták ruhadarabok díszítésére és bélelésére, a bizonyítékok alapján pedig sokan vad mókusokat fogtak be, majd háziállatként tartották őket.
