A Magyarországi Szociáldemokrata Párt a tanácsköztársaság 133 napja alatt összeolvadt Kun Béláék kommunista pártjával, így a proletárdiktatúra bukása ezt a politikai szervezetet is magával rántotta. A következő hónapokban a keresztény-konzervatív rendszer számos téren korlátozta tevékenységét, gyakran zaklatták a hatóságok, a fehérterroristák szétverték a Népszava szerkesztőségét, és 1920 februárjában a lap két munkatársát – Somogyi Bélát és Bacsó Bélát – is meggyilkolták.
Titkos paktum
Az MSZDP-t elhallgattatni azonban nem lehetett, a párt a gyári munkások, a szakszervezetek és a közalkalmazottak állandó, stabil bázist biztosítottak a párt számára. Jól látta ezt az 1921 áprilisában hatalomra jutó gróf Bethlen István is, aki konzervatív pártépítési ambíciói következtében gyakorlatilag kétfrontos harcra kényszerült a szélsőjobboldal, illetve a szociáldemokraták és illetve liberálisok között – írja a Rubicon.hu. Bethlen tisztában volt azzal, hogy az erő politikája nem vezethet eredményre az MSZDP-vel szemben, ezért 1921 december 22-én
Peyeréknek le kellett mondaniuk a közalkalmazottak és a vidéki munkásság megszervezéséről – vagyis a párt fő fegyverétől, a sztrájktól is megváltak –, vállalniuk kellett, hogy a mezőgazdasági dolgozók körében nem hoznak létre új szervezeteket, felhagynak a kormány ellen folytatott radikális köztársasági propagandával és a hivatalos külpolitika kritizálásával. Cserében a Bethlen-kormány lehetőséget teremtett arra, hogy a párt teljes jogú „tagságot” nyerjen a magyar politikai életben.
Nem maradtak hatékony eszközeik
Az egyezmény további pontjaiban Bethlenék korlátozásokkal ugyan, de visszaállították a gyülekezési jogot, feloldották az egyesületek és szakszervezetek zárolt bankbetéteit, illetőleg mérsékelték a hatósági felügyeletet a Szociáldemokrata Párt felett. A miniszterelnök ígéretet tett a munkások stabil életkörülményeinek biztosítására is, azaz vállalta, hogy törvényt hoz az idősek, özvegyek és árvák ellátásáról, illetve a rokkantbiztosításokról.
A megegyezéssel elsősorban nyilván Bethlen István járt jól, hiszen a paktummal megosztotta baloldali ellenfeleit – a kommunistákat ugyanis leválasztotta a szociáldemokratákról, utóbbi párt pedig beszüntette együttműködését a liberálisokkal. Abból a szempontból Peyer Károlyék is bizonyosan jól jártak, hogy visszatérhettek a politikai életbe, a kommunista párt betiltásának köszönhetően pedig monopol helyzetet élvezhettek a baloldalon egészen addig, míg az 1944-es német megszállás illegalitásba nem száműzte őket.
Cserébe viszont a paktum az összes olyan fegyvert kivette a szociáldemokraták kezéből, amivel hatékonyan befolyásolhatták volna a politika alakulását. A kommunisták és a külföldi munkáspártok szerint Peyer Károly a „munkásarisztokrácia” vezetőjeként „behódolt a tőkének”, vagyis a keresztény-konzervatív kormányzatnak.
