Ernst Röhm német katonatiszt, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) egyik legjelentősebb alapító tagja 1887. november 28-án született. A férfi az SA vezérkari főnökeként érte el karrierje csúcsát majd saját párttársai oltották ki életét – írja a Rubicon.
Hitler hű barátja
Röhm már 19 évesen jelentkezett katonának, az első világháborúban többször is megsebesült, érdemeiért első osztályú Vaskeresztet kapott, és egészen a kapitányi (Hauptmann) rendfokozatig jutott. A háború után a hadseregben folytatta pályáját és belépett Német Munkáspártba (DAP), ahol hamarosan közeli barátságba került Adolf Hitlerrel.
Az 1920-as évekre a párt Hitler irányítása alá került és nemzetiszocialista ideológiát kezdett vallani. A nácik megerősödésében Röhm fontos szerepet játszott, hiszen katonatisztként jelentős kapcsolati- és pénztőkét biztosított a fiatal párt számára, és részt vett a sörpuccs megszervezésében is. Hitler megbízható, régi harcostársát 1931-ben helyezte az SA paramilitáris szervezet élére.
Röhm a náci mozgalom legnagyobb hívei közé tartozott: megvetette a kommunistákat és a zsidókat, nézeteinek pedig buzgón hangot is adott. Ironikus módon éppen ez okozta a katonatiszt vesztét.
Véres leszámolás
A szélsőséges nézeteket hangoztató Röhm aggasztotta a Hitlert pénzelő üzleti köröket, a hatalmi ambíciói pedig Himmlernek, Goebbelsnek és az NSDAP más prominens tagjainak is féltékenységre adtak okot. Mindemellett a sajtóban az terjedd Röhm-ről és az SA vezetőiről, hogy homoszexuálisak.
Hitler 1934 nyarán csapott le az SA vezérkarára, az eset hosszú kések éjszakája néven híresült el. A kancellár június 30-án reggel megjelent a gyanútlan Röhm szállásán, és a nap végéig sikeresen foglyul ejtette a szervezet legbefolyásosabb tisztjeit, akiket azonnal kivégeztetett. Hitler egyedül régi harcostársával kivételezett, neki lehetőséget adott az öngyilkosságra. A börtönbe hurcolt férfi elutasította ezt a „kegyet”, így két nappal később Michael Lippert SS-Obersturmbannführer végezte ki.
