Vasárnap este naplemente után gyönyörű égi látvány tárult elénk: egész Magyarországról, még a déli országrészből is látható volt a sarki fény. A jelenség a sarkkör közelében megszokott, hazánkból csak ritkán észlelhető, az pedig még ritkább, hogy délen is feltűnjön – itt írtunk róla részletesebben.
Mi a sarki fény, mi befolyásolja a színét, és minek köszönhető, hogy országszerte „feltűnt” az égbolton? Dr. Varga József csillagászt, a HUN-REN CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet tudományos munkatársát kérdeztük.
Atomokba ütközik a napszél
A kiindulási pont a Nap, pontosabban az a tény, hogy a naptevékenység okán csillagunk teljes felületén, folyamatosan, de változó intenzitással veszít anyagából. A kilökődő töltött részecskék, elektronok és protonok, alkotják az úgynevezett napszelet, amely nagy távolságra jut el, „kitölti” a naprendszert. Mint amikor a vizes kutya megrázza magát, körülötte senki nem marad szárazon.
Földünk északi és déli sarka mágneses pólusokként működik, a láthatatlan mágneses erővonalak pedig úgy ölelik körbe a bolygót, mint a hagymát a külső héja. A Napból érkező töltött részecskéket a mágneses erővonalak a sarkok felé térítik el, ahol azok a felső légkör atomjaival, rendszerint oxigénnel és nitrogénnel ütköznek.
Az ütközésekkor az atomokban lévő elektronok gerjesztődnek, azaz magasabb energiaszintre ugranak, majd hamar meg is szabadulnak a plusz energiától: ez az energiavesztés jár számunkra is látható fénnyel, a milliárdszor milliárdnyi ütközés pedig látványos fényjelenséget generál
– magyarázza a 24.hu-nak Varga József.
Az így létrejött sarki fény színét egyrészt az ütközésben részt vevő atom (oxigén, nitrogén vagy ionizált nitrogén) határozza meg, másrészt az, hogy adott atom mennyi energiától szabadul meg – ez befolyásolja ugyanis a kibocsátott fény hullámhosszát. Hazánkban jellemzően pirosat látunk, mivel földrajzilag viszonylag távol fekszünk a sarki fény létrejöttének helyszínétől, a piros fényt pedig a nagy magasságban, 250-600 kilométeres régióban gerjesztett oxigénatomok hozzák létre.
Kilő felénk a Nap
Mint említettük, a napszél „ereje” folyamatosan változik, Magyarország pedig azért mégsem fekszik annyira délen, hogy egy-egy intenzívebb, nagy magasságban létrejött jelenséget ne láthatnánk, ám rendszerint halvány, tünékeny fényekként jelenik meg. Vasárnap azonban kifejezetten „erős”, látványos fényjáték szemtanúi lehettünk, tényleg rendkívül szokatlan, már-már apokaliptikus látvány volt a Balaton vizéből tükröződő vörös sugárzás.
Ismét csillagunkhoz kell visszatérni. A Nap 11 éves ciklusokban éli az életét, e periódusban mágneses pólusai felcserélődnek: a ciklus tetőpontjához közeledve a naptevékenység is erősödik, egyre gyakoribbak az úgynevezett napkitörések. Ilyenkor hatalmas mennyiségű anyag lökődik ki a bolygóközi térbe, a csillagász szavai szerint úgy képzeljük el, mint egy elpukkanó buborékot:
Ha mindez a Nap Föld felőli oldalán következik be, akkor a minket elérő részecskeáradat úgynevezett geomágneses vihart, ennek részeként pedig intenzív, erős sarki fényt hozhat létre.
A jelenlegi napciklus erősen közelít maximuma felé, amit várhatóan 2025-ben ér el. Ezért egyre több az úgynevezett fler, koronakidobódás és egyéb olyan jelenség, amely szokatlanul erős sarki fényt generál.
Magyarán az erősödő naptevékenység számlájára írhatjuk, hogy ez idén már a tizedik, Magyarországról is megfigyelhető sarki fény volt, ám az első, ami nagyon határozottan, és a „déli végekről” is jól látható volt.
