Idén nyáron megúsztuk a pusztító aszályt, sőt, részben az El Niño-jelenség miatt sokszor volt párás, meleg az idő. Kifejezetten optimális feltételek voltak ezek a meztelencsigáknak, testük 80–90 százalékát ugyanis víz alkotja, ezért számukra a közvetlen napfény, a száraz meleg ragadozóiknál is félelmetesebb ellenség. Pincében, kövek alatt, vízórában pihenő példányok kivételével azért így is ritkán találkozhattunk velük, hiszen aktivitásukat továbbra is eső utánra, illetve az éjjeli órákra időzítették.
Jelenlétük mégis egyre látványosabbá vált az elmúlt években egyetlen faj, a hazánkba behurcolt és itt invázióssá váló spanyol meztelencsiga miatt: ahol nagy számban vannak jelen, egyetlen éjszaka alatt képesek elpusztítani egy komplett veteményest – itt írtunk róluk részletesen. Az egyébként jogos népharag viszont már nem szelektál, minden meztelencsigára lesújt még akkor is, ha meztelencsigafajaink csak egy kis része számít potenciális vagy aktuális kártevőnek.
Zajlik a csigainvázió
A laikus számára mindegy, hogy a rejtőzködő, ismeretlen, sűrű nyálkát kibocsátó lények amúgy is a „nemszeretem” állatok kategóriájába tartoznak, amelyekért senki nem hullat könnyeket. A természetben persze minden élőlénynek megvan a maga szerepe, nincs hasznos és káros kategória, de adott élőhelyen ökológiai és általános gazdasági szempontok szerint igenis létezik károkozás, főleg az idegenhonos, invázióssá váló fajok részéről. Ezért rendkívül fontos a hazai fauna felderítése, nyomon követése, végül pedig a beavatkozás – már amennyire szükséges és lehetséges.
Magyarországon azonban a meztelencsigák rendkívül alulkutatottak, jó négy évtizede nem született átfogó tanulmány az aktuális fajösszetételről, elterjedtségről. Ezt az adósságot kezdték el törleszteni 2018-ban a HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézetének munkatársai Turóci Ágnes malakológus vezetésével, és már 2020-ban két faunára új, idegenhonos és kerti kártevőként számon tartott faj – a feketefejű és a malaccsiga – országos elterjedtségét mutatták ki.
A napokban pedig új eredményekről tudósítottak, miszerint újabb öt behurcolt faj jelenlétét igazolták Magyarországon. Az erről szóló tanulmány a BioInvasions Records című tudományos szaklapban jelent meg, mi pedig Turóci Ágnest kérdeztük a részletekről.
A pénisz mondja meg, hogy ki vagy
A sokszor apró, nappal rejtőzködő csigákra rátalálni sem egyszerű, ám az igazi kihívás a faj azonosítása. Laikus szemmel szinte lehetetlen a pontos meghatározás, itthon jelenleg két olyan, rendszertani nemzetség is adott 5–6 fajjal, ahol még a kutatók is tanácstalanul állnak a csiga fölött, mert külső jegyek alapján képtelenség besorolni őket. Marad a boncolás:
a meztelencsigákat a testen belül elhelyezkedő péniszük anatómiája, morfológiája alapján lehet minden kétséget kizáróan faj szinten azonosítani
– mondja a 24.hu-nak Turóci Ágnes.
Kívülállóként talán megengedhetjük a megjegyzést, miszerint ezek az állatok nagyon jól fel vannak szerelve, ami a hímivarszerv méretét illeti, nem ritka, hogy a pénisz a csiga testhosszának többszöröse. Ez még abszolút értékben sem elhanyagolható, ha a gyönyörű, kékes, szürkés, fekete foltokkal tarkított nagy meztelencsigára gondolunk, amelynek testmérete a 10–15 centit is elérheti. Bizonyos fajoknál a spermaátadás viszont a másodperc tört része alatt lezajlik, speciális kamera szükséges, hogy az emberi szem számára láthatóvá váljon – többek között erről is írtunk a malakológus munkáját bemutató, a csigák végsebességét is boncolgató korábbi interjúnkban.
Kispöckű: a név előjel
Visszatérve a kutatáshoz, az eddigi eredmények alapján tehát elmondhatjuk, hogy hazánk meztelencsiga-közössége az elmúlt évtizedekben hét taggal bővült. A fent említett feketefejű meztelencsigán és malaccsigán túl immár a foltos, a tarajos, a kétsávos, a kispöckű és a hódító meztelencsiga is jelen van Magyarországon, ezzel fajlistánk összesen 33 tagra bővült. Úgynevezett faunára új fajokról van szó, vagyis a tudomány előtt már ismertek, de magyarországi jelenlétükről ez az első, tudományosan megalapozott adat.
A faunára új faj logikusan rendelkezik már latin névvel, magyar elnevezése azonban az őt itthon felfedező tudós feladata. Turóci Ágnes a latin tükörfordítás helyett az állat jellemző tulajdonságát kifejező neveket keresett, így lett például az Ambigolimax valentianus magyarul kétsávos meztelencsiga a hátpajzsától a farka végéig húzódó két sötét csík nyomán. Csakhogy egy másik jövevény, az Ambigolimax parvipenis külsőre sok szempontból ugyanígy néz ki, ezért nála a fajmeghatározás legcsalhatatlanabb jegyéhez kellett visszanyúlni:
Rendkívül szellemes neve ellenére magyarországi megjelenése a legkevésbé sem örömteli. A 4–5 centiméter hosszú, barnás alapszínű faj származása bizonytalan, őshazáján kívüli „viselkedéséről” pedig Nagy-Britanniából származó adatokra támaszkodva csak annyit mondhatunk, hogy nagy tömegben képes elszaporodni és gazdasági károkat okozni. Ez önmagában nem jelenti azt, hogy Magyarországon is mindenképpen ezt kell várnunk tőle, de a példa nem túl biztató.
A szakirodalom és külföldi tapasztalatok alapján a kispöckű, a kétsávos és a hódító meztelencsigáról ismert, hogy hajlamos az invázióra, nagy tömegben képes elszaporodni és komoly gazdasági károkat okozni. A másik négy fajról ilyen adatok még nincsenek, illetve a foltos meztelencsiga egyfajta „átmeneti kategória” ebből a szempontból. Megjelenése és életmódja ugyanis nagyon hasonló a közeli rokon, de őshonos pincelakó meztelencsigáéhoz, ami úgynevezett készletkártevő: nedves, hűvös pincékben szereti magát meghúzni, és ha már helyben van, előszeretettel dézsmálja meg az ott tárolt zöldséget, gyümölcsöt.
Mi magunk hozzuk be őket
A most leírt idegenhonos fajok a Mediterráneumból, a Balkánról, a Kaukázusból és a Fekete-tenger partvidékéről származnak, az egyedek többségét az ELTE Füvészkertjében és budapesti kertészetekben találták meg a kutatók. Természetközeli vagy természetes élőhelyeken még nem vagy csak elvétve.
Ebből következik, hogy az egyre sűrűbb áruforgalommal érkezhettek az országba a növények földlabdáiban tojás vagy kifejlett formában, és feltételezhető, hogy a kertészetek jelentette gócpontokból magánkertekbe is eljuthatnak az ország bármely területére
– emeli ki a szakember.
Hogy ezután mi jön, azt senki nem tudja megmondani. Minden behurcolt faj megtelepedése azon múlik, hogyan bírja új hazája környezeti adottságait, esetünkben elsősorban a hideg telet, a pára-, csapadék- és hőmérsékleti viszonyokat. Elképzelhető, hogy nem tudnak vagy nem mindegyikük tud majd alkalmazkodni, és akkor megmaradnak a melegházak kártevőinek, ahova a kereskedelem útján folyamatosan érkezik az utánpótlás.
Feltételezhető azonban, hogy „odakint” is stabil populációkat tudnak létrehozni, egyesek akár óriási tömegben elszaporodnak, és invázióssá válnak. Mindegyikük úgynevezett szünantróp faj, azaz kifejezetten előnyben részesíti az ember által bolygatott környezetet, így pedig a kerttulajdonosok és gazdálkodók a spanyol meztelencsiga mellett újabb kemény károsítókkal nézhetnek szembe. Azt sem zárhatjuk ki, hogy természetes élőhelyeinken is megjelennek, ahol az őshonos csigák számára jelentenek kihívást: fennáll a hibridizáció kockázata, konkurálhatnak a táplálék, búvóhely terén, de amint Turóci Ágnes kiemeli: tényleg korai még ilyenekről beszélni.
