Május 10-én mutatják be a Netflixen a Kleopátra, Egyiptom királynőjét. A dramatizált jelenetekből és szakértői interjúkból álló dokumentumsorozat még el sem indult, máris komoly vitát generált, mivel a címszereplőt alakító Adele James színes bőrű, és az előzetes alapján a legendás fáraónő származása központi kérdés lesz a sorozatban. A hír kapcsán változatos reakciók születtek a támogató szavaktól a bírálatokig, a visszafogott érveléstől a rasszista felhangú megjegyzésekig, üzentek teljesen laikusok és a téma világhírű szakértői is.
Az alkotói döntés hátterében nyilvánvalóan kulturális és gazdasági megfontolások is állnak. Interjúnkban ezekkel nem foglalkozunk, ehelyett csakis a Kleopátrára és a korabeli egyiptomiakra vonatkozó, tudományosan megalapozott ismeretekre fókuszálunk. Dr. Irsay-Nagy Balázs Jánossal, az ELTE BTK Egyiptológiai Tanszékének oktatójával beszélgettünk.
Mit tudunk biztosan Kleopátráról és a származásáról, milyen módszerekkel vizsgálható a kérdés?
A források elég szilárd alapot jelentenek: Kleopátra makedón származású volt, ő volt a Ptolemaiosz-dinasztia utolsó uralkodója Egyiptomban. Krisztus előtt 32-ben belekeveredett a római polgárháborúba Marcus Antonius oldalán, a konfliktus lezárásaként Octavius, aki később Augustusként a Római Birodalom első császára lett, Actiumnál legyőzte riválisait. Ez nemcsak Kleopátra bukásához, hanem Marcus Antonius és a királynő öngyilkosságához is elvezetett, a korabeli Egyiptom fővárosában, Alexandriában vetettek véget az életüknek. Maga a Ptolemaiosz-dinasztia Nagy Sándor révén került Egyiptomba, Nagy Sándor makedón és görög serege élén hódította meg a Perzsa Birodalmat, Babilont megtette fővárosának, halála után viszont a Görögországtól Afrika északkeleti részén át Indiáig terpeszkedő birodalom sorsa kérdésessé vált. Ekkor a tábornokai felosztották egymás közt a területeket, egyik vezére, Ptolemaiosz volt az, aki I. Ptolemaioszként Egyiptom királya lett. Kleopátra tehát az ő egyenes ági leszármazottja volt.
A makedónok etnikumáról mit tudunk?
Makedónia ugyebár a mai Görögország északi része, Thesszaloniki környékén fekszik. Nyelvileg a makedón indoeurópai, a görög közeli rokona, és a csoport etnikailag is európainak mondható.
Ptolemaiosz és Kleopátra között eltelt nyolc generáció. Ezen idő alatt nem történtek olyan házasságok, amelyek árnyalják a képet?
A válasz egyértelmű: nem.
A Ptolemaiosz-dinasztia szigorúan testvérházasságot gyakorolt nemzedékeken át, a fivérek nővéreiket vették feleségül, és ebből születtek aztán gyerekek, akik gyakran súlyos genetikai problémákkal jöttek világra. A testvérházasságokhoz generációkon keresztül tartották magukat, olyan extrém esetet is ismerünk, amikor két fivér együtt vette el egyetlen közös nővérüket.
Az uralkodói családon belüli házasságok hagyománya jóval megelőzte a Ptolemaidákat Egyiptomban. Ők csak felvették ezt a szokást?
Így van. Az egyiptomi mitológia szerint Ozirisz saját testvérét, Íziszt vette feleségül, és az ő házasságukból született Hórusz. Az egyiptomi ideológia alapján Hórusz isten a fáraó testében inkarnálódik minden egyes uralkodó esetében. Az, hogy éppen gyakorolták-e a testvérházasságot, vagy sem, az koronként változott. A piramisépítő nagy IV. dinasztia, valamint az Újbirodalom korában a XVIII. dinasztia például élt a szokással, de akadtak olyan időszakok, amikor a hagyományra semmiféle bizonyíték nincs. Nyilvánvalóan az egyiptomiak is felismerték, hogy a vérfertőzés nem éppen egészséges, és a testvérházasság egyébként csakis a királyi családra korlátozódott, a szélesebb társadalomra egyáltalán nem volt jellemző.
Ha pusztán az uralkodók származását próbálják vizsgálni, milyen módszerek adottak? A genetika jelenthet segítséget?
Igen, már amennyiben fennmaradtak holttestek, múmiák. Az Újbirodalom esetében például elég sok megvan, ezeket sokáig a Kairói Múzeumban őrizték, és a közelmúltban szállították át az Egyiptomi Civilizáció Nemzeti Múzeumába. Ezeken el is végeztek genetikai elemzéseket.
Mit lehet tudni az etnikumot illetően?
Amit érdemes kiemelni, hogy Afrika genetikai szempontból az egyik, ha nem a legváltozatosabb kontinens, ugyanakkor a Szahara egy nagyon éles határt képez a sivatagtól délre, illetve északra lévő csoportok között.
Az északi etnikumok mind genetikájukban, mind megjelenésükben eltértek a déliektől, és a korabeli egyiptomiak is tisztában voltak vele, hogy vannak szembetűnő különbségek.
A núbiaiakat például másként ábrázolták, mint magukat, sőt az Újbirodalomban minden nem egyiptomi csoportot máshogyan jelenítettek meg a sírfalakon.
Dinasztikus kapcsolatok létrejöttek a különböző népek között?
Igen, a XXV. dinasztiával egyenesen núbiai eredetű királyok kerültek Egyiptom trónjára. Nagy általánosságban elmondható, hogy az egyiptomi uralkodók egyiptomiak voltak, azonban előfordultak így is kivételek. A XIX. dinasztia, a Ramesszidák esetében felmerült, hogy Egyiptom északi részéről, a Nílus deltájából érkeztek, ahol éltek kánaáni csoportok. Az elképzelés szerint maga a dinasztia is kánaáni lehetett, Széth kultusza ekkoriban ismét felerősödött, az istenséget pedig egyesek a kánaáni Baállal azonosítják. Tudjuk továbbá, hogy a XXII., XXIII. és XXIV. dinasztia egyaránt líbiai volt.
Ha nem az uralkodói családról, hanem a köznépről beszélünk, mennyire gazdagok az ismeretek? Mit tudunk a mindennapjaikról, a származásukról?
A bizonyítékok igencsak gyérek, ez alapvetően két okra vezethető vissza. Egyrészt az írásbeliség egy rendkívül szűk rétegre koncentrálódott, a számítások alapján az ókori egyiptomi lakosság 5 százalékánál egyszerre több soha nem tudott írni és olvasni, tehát a ránk maradt szövegek ezen maximum 5 százalék véleményét tükrözik. Másrészt ugyan a templomokban és a magánsírokban fennmaradtak olyan ábrázolások, amelyek a mindennapi életet, így mezőgazdasági tevékenységeket, műhelyeket mutatnak be, méghozzá egészen részletesen, ezek viszont szintén az elit számára készültek, így az előkelők szűrőin keresztül jelenítik meg a mindennapi egyiptomiakat.
A rómaiaktól esetleg fennmaradtak kapcsolódó források, ahogy rácsodálkoztak az újonnan meghódítandó vagy meghódított népre?
Rengeteg, sőt nem pusztán rómaiaktól, a görögök is nagy számban készítettek részletes leírásokat Egyiptomról, és valóban rácsodálkoztak az országra. Az egyiptomiak világa görög szempontból nagyon egzotikus volt.
Ma már tudjuk, hogy a népek keveredése nem modern jelenség, genetikai vizsgálatok igazolják, hogy esetenként a bronzkorban is egymástól egészen távoli vidékekről származó nők és férfiak alkottak párokat. Egyiptom esetében erre ismerünk példát a köznépnél?
Egyiptom a késő bronzkorban vált nagyhatalommá, délen núbiai, északon kánaáni és mai szíriai területeket is ellenőrzött a birodalom.
Ebben a periódusban jól azonosíthatóak olyan etnikumok, amelyek beköltöztek Egyiptomba, és régészetileg az is megfigyelhető, hogy a délről érkező csoportok egy-két generációig tartották saját kultúrájukat, majd asszimilálódtak.
Az akkori egyiptomi etnikum genetikailag ma tetten érhető az ország lakosságában?
Igen. Tudjuk, hogy az Egyiptom lakosságának mintegy 10 százalékát kitevő koptok, azaz az egyiptomi keresztények csakis közösségükön belül házasodtak, az ő esetükben, ha nem is 100 százalékosan, de közel teljesen ősi egyiptomi származásról lehet beszélni. Ám a régi egyiptomi genetikai örökség más csoportoknál is jelentős, a muszlim lakosság esetében is nagyon markáns kontinuitással számolhatunk.
Kleopátra esetében maradványok vagy hiteles ábrázolások segíthetik rekonstruálni a megjelenését?
Nem tudható, hogy öngyilkossága után mi lett a maradványaival. Korabeli ábrázolás maradt fenn róla, három szobor ismert, emellett van több római falfestmény, amelyek valószínűleg őt ábrázolják. Ezeken diadémot viselő nőalakot látunk, ilyen fejdíszt pedig a korabeli görög Mediterráneumban csak uralkodónők hordtak, márpedig ekkoriban egyetlen uralkodónőről tudunk, történetesen Kleopátráról.
Emellett akad egy híres leírás Lucanustól, a költő a polgárháborút megéneklő eposzának X. könyvében konkrétan a királynőről írva megemlíti fehér kebleit.
Lucanus hiteles forrásnak tekinthető?
Hogy térben és időben közelebb volt Kleopátrához, mint mi, az egészen biztos.
A Kleopátra-ábrázolások közül talán a legismertebbek a 19. századi festmények, ezeken egy sötét hajú, fehér bőrű fáraónő látható. Nyilván a konkrét vonások modellfüggők, de alapvetően ez az ábrázolás közel állhat a valósághoz?
Mindenképp egy mediterráneumi megjelenésű nőt kell elképzelnünk Kleopátraként.
Úgy tűnik, hogy az új sorozatban a külseje mellett a királynő neme is hangsúlyos. Tudjuk, hogy az ókori Egyiptom történetében rajta kívül is akadtak erős női karakterek, mennyire gyakran váltak uralkodóvá?
Egyiptomban ritkán léptek trónra nők, de valóban ismertünk példákat. A XII. dinasztia végén Nofruszobek volt ilyen, a XVIII. dinasztiában Hatsepszut, a XIX. végén pedig Tauszert. Egyiptom ideológiájához hozzátartozott, hogy Hórusz egy férfi isten, aki a király testében inkarnálódik, ez tehát alapvetően egy patrilineáris rendszert feltételez.
Ennek dacára trónra lépve Kleopátrának mégis volt tényleges hatalma?
Abszolút, az ő esetében tudjuk, hogy egy egészen kimagaslóan tehetséges politikus volt.
Más, nem uralkodóként tevékenykedő nőről tudunk, aki fontos volt Egyiptom történetében?
Közelítsük meg a kérdést onnan, hogy Egyiptomban más ókori kultúrákhoz, akár az ókori európaiakhoz képest, kifejezetten jelentős volt a nők szerepe. Az országban nem létezett vallásos házasságkötés, ehelyett egy világi kohabitációt (együttélési megállapodás, a szerk.) lehetett kötni, amelyben a feleség megtartotta a saját tulajdonát, jogait, a nő elválhatott, tehát önálló szereplőként vehetett részt a házasságban, szemben akár más közel-keleti, valamint európai kultúrák, akár a görögök vagy a rómaiak hagyományaival.
Kleopátrából miként lett uralkodó?
Nem volt egyszerű az útja, apja, XII. Ptolemaiosz halála után félreállította a testvéreit.
A trónra kerülése után az államon belül mennyire támogatták?
Belpolitikailag ez nem volt zavaros időszak Egyiptom életében, Kleopátra egy kifejezetten stabil államot kormányzott. Egyiptomi templomokban több ábrázoláson szerepelt uralkodónőként, vagyis az országban nem volt kérdéses a legitimitása, messze a legtöbb forrásunk róla azonban a kortárs rómaiaktól maradt fenn, akik ellenségként tekintettek rá.
A Ptolemaidák a testvérházassággal felvették az egyiptomi szokásokat. Hoztak magukkal bármit Makedóniából, amit beépítettek uralkodásukba, amivel azonosulhattak a görögök és rómaiak?
A görög kultúrát mindenképp. A Nagy Sándor által alapított új főváros, Alexandria a görög kultúra központja volt, könyvtára méltán lett világhírű, komoly tudományos, például csillagászati eredmények születtek itt, és a görög irodalom megőrzéséért is komoly erőfeszítéseket tettek, ezek a hatások pedig mind a mai napig érezhetőek.
A nők korabeli megítélésében viszont épp nagy eltérés volt a görög és az egyiptomi világ között. A kortárs görögök vagy rómaiak ezért másként értékelhették Kleopátrát?
Ami ebből a szempontból fontos, hogy a győztesek írják a történelmet, és azáltal, hogy Octavius diadalmaskodott a háborúban, az ő oldalának narratívája gyökeresedett meg Rómában. A római leírások ezért is rendkívül ellenszenvesek a fáraónővel szemben.
A narratívában megjelentek klasszikus, nőkkel kapcsolatos negatív klisék is, például hogy Kleopátra intrikus, kicsapongó?
Igen, ilyenek is előfordulnak.
Mi lehet az oka annak, hogy mégis ennyire ikonikus történelmi alak vált belőle?
Fontos, hogy ott volt Egyiptom történetének egyik kulcsidőszakában, közben makedón származása és a Rómával való viszonya miatt Európához is kapcsolódott.
Már a kortársak felismerték, hogy egy kivételes személyiséggel van dolguk, aki politikusként egészen a bukásáig sikeres maradt.
Hosszú időn át képes volt megőrizni Egyiptom önállóságát az egyre terjeszkedő Római Birodalommal szemben, sőt egy rövid periódusig még ki is tudta terjeszteni állama hatalmát. Egészen kivételes karakter és nő volt, ez pedig a későbbi korokban is inspirációt jelentett. Elég Shakespeare-re, a 19. századi festészetre vagy akár a 20. századi hollywoodi filmekre gondolni.
A konkrét történeti tények mellett rengeteg legenda fűződik az alakjához, részben épp az utókor miatt. Ezek közé tartozik többek között, hogy tejben fürödve javított bőre állapotán. Ezeket a mítoszokat sikerült már cáfolni?
Konkrétan Kleopátra esetében nem tudok a tejben fürdés cáfolatáról, de az 1932-es The Sign of the Cross jól illeszkedik ide. A filmben megjelenítik, ahogy Nero császár felesége, Poppea tejben fürdik, és ehhez ténylegesen feltöltöttek tejjel egy medencét. A tej 24 óra alatt megsavanyodott, a császárnét alakító Claudette Colbert azonban ennek dacára elmerült benne, hamarosan pedig az egész testét kiütések borították. A véletlen kísérlet ezzel cáfolta, hogy az ókoriak tejben fürödtek volna a szépség érdekében.
Mi a helyzet a Kleopátra halálára vonatkozó történetekkel?
Hogy öngyilkos lett, az nem kérdés. Amikor megtalálták a holttestét, egy kígyót is felfedeztek a teremben. A közelmúltban megjelent egy cikk, amely szerint a konkrét kígyó, a kobra kiválasztása jól megfontolt döntés volt a királynő részéről. Az ureuszkígyó meghatározó jelképnek számított a fáraók körében, ugyanakkor Egyiptomban egyetlen olyan kígyó sem élt, amelynek mérge ilyen gyors halált okozott volna. A cikk feltételezése alapján ezért csak a kobrát becsempészték, ám ténylegesen nem az vetett véget Kleopátra életének.
Mennyire lehet és mennyire érdemes élesen elválasztani a történelmi és a mitikus uralkodónőt?
Mindenképp fontos és érdemes, mert régóta folyik a legenda- és mítoszépítés. Ez egyrészt jó, hiszen segít elmesélni modern kontextusban a történetét, viszont ezzel párhuzamosan torzítja is a képet. Azt gondolom, hogy a történeti hitelességnek mindenképp szempontnak kellene lennie.
