Marcus Aurelius, a római birodalom filozófusuralkodója, az öt jó császár egyike 1902 éve, 121. április 26-án született, Marcus Annius Catillius Severus néven. Édesapja, Marcus Annius Verus korán elhunyt, így a leendő császár nagyapja mellett, Róma egyik előkelő negyedében nőtt fel, ahol kiváló nevelésben részesült– írja a Múlt-kor.
Így vált császárrá
Már fiatalkorában érdekelték a jogtudományok, a görög nyelv és a filozófia, azon belül is a sztoikus filozófia. A tehetséges, művelt és szorgalmas fiúra Hadrianus császár is felfigyelt, aki halála előtt lelkére kötötte utódának, Antonius Piusnak, fogadja örökbe az ígéretes ifjút.
Marcus Róma városának és kikötőinek közigazgatási ügyeivel és vallási ünnepek megszervezésével indította karrierjét, majd később a pénzügyigazgatás terén is bizonyította rátermettségét, valamint többször töltött be konzuli tisztséget is. 145-ben nőül vette Antoninus Pius császár lányát, Faustinát, ettől kezdve apósa mellett dolgozott, és közvetlen tapasztalatokat szerzett a Római Birodalom irányításáról.
Az uralkodó 161-ben hunyt el, a császári címet két örökbefogadott fia, Lucius Verus és Marcus Aurelius örökölte, akik társakként vezették a birodalmat.
A filozófuscsászár
Bár császári ténykedése a folyamatos háborúskodás jegyében telt, a harcok szünetében gyakran tollat ragadott, és leírta gondolatait, amelyből végül megszületett az Elmélkedések című műve. A sztoicizmus szellemiségét magukon hordozó naplóbejegyzéseinek középpontjában a kötelességteljesítés, a szolgálat, a kicsapongásoktól mentes, józan életvitel hirdetése állt. Aurelius nézetei szerint az életet az értelem és a nyugalom vezérli, amelyben a rossznak és a jónak is megvan a helye.
Aurelius nem hagyta, hogy a hatalom megrontsa őt, erre figyelmeztette is magát naplóbejegyzéseiben:
Vigyázz, el ne császárosodj, fel ne vedd szokásaikat – mert ez könnyen megesik. Légy csak egyszerű, jó, tiszta, komoly, kendőzetlen, igazságszerető, istenfélő, jóindulatú, szeretetteljes, tántoríthatatlanul kötelességtudó
– írta a filozófuscsászár.
Mostohatestvére, Verus 169-ben pestisben életét vesztette, ettől kezdve Marcus Aurelius egyedül uralkodott. A császárt igazi sztoikushoz hűen szolgálata idején, a kvádok és a markomannok ellen indított hadjárat előkészületei során érte a halál 181-ben.
A lelkiismeretes és alkotmánytisztelő Marcus Aurelius császár halálával véget ért a jó császárok korszaka, hiszen fia, Lucius Aelius Aurelius Commodus császár nem tudott apja nyomdokaiba lépni. Az öntelt uralkodó, aki Nero császár kolosszális méretű bronzszobrának levágatta a fejét, hogy azt a sajátjára cserélje, nem sokat törődött a kormányzással, és a hivatali munka helyett leginkább a vérgőzös arénákat látogatta. A Pax Romana (római béke) Augustus császár óta fennálló korszaka végérvényesen lezárult.
