Az 1950-es évek legvégén úgy tűnt, a Szovjetunió magasan nyeri az űrversenyt: az első műholdat és az első állatokat is a kommunista nagyhatalom juttatta a világűrbe, 1960-ban a Szputnyik-5 fedélzetén már egész „állatkert” utazott. Az Egyesült Államok kísérletei sorra kudarcot vallottak, az első öt majom nem élte túl az utazást, az áttörés 1959-ben jött: két mókusmajom 96 kilométerre jutott, és épségben landolt – írja a Múlt-kor.hu.
Az USA 1961-ben „magasabb fokozatra váltott”: egy főemlőst, méghozzá egy csimpánzt küldött az űrbe. Ham 1957 táján született Kamerunban, a vadonból fogták be, és hat egyed közül választották ki: ő viselte a legnyugodtabban a kihívásokat. A több hónapos kiképzés ugyanis rendkívül megterhelő volt. A csimpánzokat lekötötték és órák hosszat kellett ülniük, majd lökhajtásos repülőgépekre is felkerültek, ahol a dugóhúzón kívül még számtalan légi mutatványt kellett elviselniük.
A fizikai megmérettetés után jött a szellemi is, amelyben Ham remekül teljesített. Az ülésébe beszíjazott csimpánznak az előtte lévő műszerfalra szerelt, különböző színű jelzőlámpák felvillanása esetén különféle karokat kellett megrántania. A fellövés napja 1961. január 31-én jött el, Ham fellövésénél azonban hiba adódott: a felszállás vége felé bekapcsolt az egyik mentőrakéta, ezért az egész űrkabin a tervezettnél magasabbra szállt. A pályaeltérésnek az lett a vége, hogy a visszatérésnél a csimpánzra extrém, magasabb mint 14 G-s terhelés nehezedett.
A 16 perc 39 másodperc hosszú utazás alatt Ham 6 percet töltött a súlytalanság állapotában, majd utazása az óceánban ért véget. A záró szakasz majdnem tragédiával végződött, egy szelep meghibásodása miatt ugyanis befolyt a kabinba a tengervíz, és már félig ellepte a fülkét, mire a mentőegységek rátaláltak.
A csimpánz bekerült a Nemzetközi Űrhírességek Csarnokába, küldetése után pedig nyugdíjazták. 1963-tól 1980-ig a washingtoni, majd 1980-tól 1983-ban bekövetkezett haláláig az észak-karolinai állatkert lakója volt.