Robert Liston, a XIX. századi skót sebész, a londoni University College Hospital első klinikai sebészprofesszora alkalmazott legelőször modern anesztéziát nyilvános műtét során Európában. Az a hír járta róla, hogy nála gyorsabban senki nem végez amputálást, mindössze két és fél percre van szüksége, hogy szakszerűen eltávolítsa egy ember lábát.
Egy műtét, három halott
Az egyik műtétje azonban borzalmasan félresikerült: épp egy páciense lábát amputálta, amikor a késével véletlenül asszisztensének több ujját is lenyeste. Mind a szerencsétlen beteg, mind az asszisztens a műtét után fertőzésben meghalt, de így járt a műtőasztalt körülvevő nézők közül az a személy is, akinek Liston gyors mozdulatai során véletlenül elvágta a frakkját. Az illető megijedt, hogy végzetes vágást szenvedett, és a sokktól meghalt.
A sebészet történetében ez az egyetlen eset, amely 300 százalékos halálozási aránnyal „büszkélkedhet”.
A történettel mindössze egy apró probléma akad: valószínűleg egy szó sem igaz belőle. Az eseményt igazoló egyetlen bizonyíték egy 1983-as könyvből származik: Richard Gordon a Nagy orvosi katasztrófák (Great Medical Disasters) című munkájában idézi fel a sztorit. Elsődleges forrás azonban nem áll rendelkezésünkre arról, hogy Liston tényleg részese – avagy inkább elkövetője – lett volna egy ilyen műtétnek.
Nincs bizonyíték
Kétes eredete ellenére a történetre mindenhol rátalálunk: orvosi folyóiratokban, történelemkönyvekben, sőt, a Robert Listonról szóló valamennyi életrajzban. Magyarországon orvosegyetemi és népszerű ismeretterjesztő portálok is hitelt adtak már a hihetetlen esetnek. Anekdotaként általában arra használják, hogy a XIX. századi sebészet kegyetlenségét, drámaiságát és vérességét illusztrálják vele, és hogy a korabeli sebészek érzelmi távolságtartását, mi több, barbárságát támasszák vele alá.
Az igazság azonban ennél jóval összetettebb. A XIX. századi sebészeket gyakran nagyon is közelről érintette a betegeik szenvedése, és nem sok minden utal arra, hogy maga Liston csak a gyorsaságot hajszolta, miközben nem törődött volna az általa okozott fájdalommal. Az ehhez hasonló sztorik nyilván hatásosak és szenzációsak, sok kattintást érnek, sok könyvet adnak el, de nem árulnak el sokat a Liston és Semmelweis korabeli orvosok igazi jelleméről és munkájáról.
