A bolygón jelenleg pusztító éhínségek egy jó részét a klímaváltozás számlájára lehet írni – más a helyzet azonban az Afrikában jelenleg zajló élelmiszerhiánnyal, azért ugyanis a háborús konfliktusok a felelősek, írja a Study Finds. A Nature Food szakfolyóiratban megjelent tanulmány szerint az éhezés megszüntetésében elért több éves haladás ellenére néhány afrikai nemzet 2014 óta ismét élelmiszerhiánnyal küzd. Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) adatai szerint jelenleg mintegy 700 millió ember – a világ népességének csaknem kilenc százaléka – fekszik le éhesen.
Az éhezésben legsúlyosabban érintett régió a Szaharától délre fekvő afrikai területek. Sokan azt feltételezik, hogy a régió brutális szárazságát a klímaváltozás okozza. A tanulmány szerint azonban a régóta húzódó háborúk, és nem a változó időjárás okolhatók a legutóbbi válságért. Az eredmények azt mutatják, hogy bár az aszályok rendszeresen élelmezési bizonytalanságot okoznak Afrikában,
Ezzel szemben a növekvő, széles körben elterjedt, hosszan tartó erőszak miatt több millió ember kényszerült költözésre. A válság az élelmiszerárak növekedéséhez és a külső élelmiszersegélyek blokkolásához vezetett.
A kutatócsoport elemezte az úgynevezett korai éhínségre figyelmeztető rendszer 2009-2018-as adatait, ez a hálózat a kormányok és segélyszervezetek számára nyújt tájékoztatást a több tucat országban fenyegető vagy folyamatban lévő élelmiszerválságokról. A rendszer azt mutatja, hogy a sürgősségi élelmiszersegélyre szorulók száma a megfigyelt országokban a 2015-ös 48 millióról 2020-ra 113 millióra nőtt. A rendszert nem arra tervezték, hogy megmutassa a vészhelyzetek hátterében álló különböző tényezőket, de a szakértők Afrika tizennégy, élelmiszer-ellátási szempontból leginkább bizonytalan országában meg tudták ezeket találni. Ezek az országok egy sávban húzódnak nyugaton Mauritániától, Malitól és Nigériától, Szudánon, Csádon egészen Etiópiáig, Kenyáig és Szomáliáig keleten. A tanulmányba számos délebbre fekvő nemzetet is bevontak, köztük Mozambikot és Zimbabwét.
Nem meglepő, hogy a kutatók azt találták: az időszakos, jól dokumentált aszályok állnak a nagy területeken zajló élelmiszerválságok hátterében. A szárazság általános hatásai azonban nem növekedtek a vizsgált időszakban, sőt, egyes területeken csökkentek is. Amikor beköszöntött az aszály, a gazdálkodók általában a következő ültetési szezonban újra fellendültek. Az állattenyésztőknek kétszer annyi idő kellett a felépüléshez, mert azokon a területeken, ahol élnek, szélsőségesebb körülmények uralkodtak, és időbe telt az állatállomány újjáépítése.
Az eredmények szerint az esőzések szokásos hullámvölgyei ellenére az erőszak tette felelőssé az éhezés fokozatos növekedéséért. Az ismétlődő terrortámadásoktól a hadseregek közötti harcokig a hosszú távú konfliktusok évről évre tartó élelmiszerhiányt okoztak – a kutatók szerint pedig még egyáltalán nem látni a problémák végét.
