VIII. Gergely pápa arra válaszul hirdetett hadjáratot a Szentföldre, hogy Szaladin egyiptomi szultán 1187-ben elfoglalta Jeruzsálemet. Richad Plantagenet még királyi hercegként vette fel a keresztet, de 1190 tavaszán már úgy indult el Londonból, mint I. Richárd, Anglia királya – ellensége, II. Fülöp Ágost francia király társaságában.
Mivel útjuk során beavatkoztak Szicília és Ciprus szigetének belügyeibe, a keresztes sereg csak 1191 tavaszán szállt partra Akkon városánál. Richárd esélyei ekkor nem voltak túl jók: Barbarossa Frigyes német császár 1190-ben a Szalef folyóba fulladt, fia, Frigyes Akkon falai alatt halt meg, Fülöp Ágost pedig betegségre hivatkozva hamarosan hazatért – írja a Rubicon.hu.
Az Oroszlánszívű
Az angol király egyedül állt Szaladinnal szemben, ráadásul a partra szállás után ő is megbetegedett, állítólag a lovagias egyiptomi szultán ekkor gyümölcsöket küldött számára, hogy felépülhessen, és megvívhassák háborújukat. Szaladin nem járt jól Richárd gyógyulásával, mert a keresztesek 1191 során elfoglalták Akkont (ekkor kapta a király az Oroszlánszívű nevet) és Jaffát, győzelmet arattak Arszufnál és Jeruzsálem ostromába kezdtek.
A hadjárat 1192-re kifulladt, Richárd visszavonult a szent város alól, békét kötött Szaladinnal, majd hazaindult, ahol első intézkedései egyikeként megfosztotta öccsét, Jánost minden hatalmától.
Richárd és János kapcsolata rendkívül homályos: a folklórban úgy maradtak meg, mint az igazságos, jószívű Richárd király, és a sunyi, gyáva, hatalomra éhes János herceg alakja, így jelennek meg például a Robin Hoodról szóló történetekben is. Ezt támasztaná alá, hogy János, bátyja távollétében valóban megfosztotta hatalmától a kirendelt kormányzót, zsarnoki uralmára és későbbi Richárd-ellenes szervezkedésére azonban semmilyen forrás nincs.
Inkább a franciákkal háborúzott
Oroszlánszívű Richárdot az egyik legdicsőbb angol uralkodóként őrizte meg a történelmi emlékezet, holott uralkodása során nem sokra becsülte országát. Tízéves regnálása alatt alig fél évet töltött Angliában, sokkal jobban szeretett franciaországi birtokain tartózkodni. A keresztes hadjárat után pár hónappal visszatért Aquitániába, folytatva a II. Fülöp Ágost elleni háborúskodást.
1199-es hadjárata során a chalus-i vár ostrománál egy nyíl megsebesítette Richárdot; seb nem volt halálos, de elfertőződött, így a király az ütközet után pár nappal, április 6-án, 41 évesen elhunyt. Sírja Franciaországban, a Fontevraud Apátságban található, szívét, végrendelete értelmében a rouen-i katedrális őrzi.
