A természet legalapvetőbb parancsa a „maradj életben és szaporodj”, e nélkül nem létezhetne az élet körforgása. Utóbbi végrehajtására a különböző állatfajok más-más taktikát alkalmaznak, végletesen kisarkítva két nagy stratégiát figyelhetünk meg. Egyesek a nagy számok törvényében „hisznek”: elképesztő mennyiségű utódot hoznak létre, majd magukra hagyják azokat, annyian úgyis túlélik, amennyien a faj fennmaradásához szükségesek.
Mások kevés utódot hoznak világra, ám hatalmas energiát fektetnek azok gondozásába, védelmezésébe, amíg képesek lesznek a saját lábukra állni. Ilyenkor egyáltalán nem mindegy, hogy a munkán osztoznak-e a szülők, netán egyedül az anyára vagy az apára hárul minden tennivaló. A hímek és nőstények szaporodás során ellátott feladatai – ide értve a párválasztást, a territórium-védelmet, élelemszerzést, fiókák/kölykök etetését stb. – határozzák meg az úgynevezett ivari vagy nemi szerepeket.
Kakas a tyúkólban
Az emlősökre nagy általánosságban igaz az, amit laikusként is gondolkodás nélkül megfogalmaznánk: a hím udvarol, verseng, a nőstény gondozza az utódokat. De vajon mi a helyzet a madaraknál? Ennél az állatcsoportnál nagyon feltűnő a két nem külső tulajdonságainak különbsége, igaz ez a méretre vagy a színre is. Ne menjünk messzire, nézzünk meg egy hatalmas, díszes, színpompás kakast a tyúkok között, és figyeljük meg a viselkedését.
Az ivari szerepek komoly hatással lehetnek arra, hogy a madarak hogyan tudnak alkalmazkodni a változó körülményekhez, mint mondjuk az éghajlatváltozás, és miként tudnak megbirkózni az olyan antropogén fenyegetésekkel, amilyen például az élőhelyek elvesztése. Miután pedig sokak szerint ökológiai katasztrófa küszöbén állunk, fontos ismernünk, hogy pontosan miért alakultak ki a szaporodás ivari különbségei.
A Dr. Székely Tamás evolúcióökológus, a Debreceni Egyetem és a Bath-i Egyetem professzora által indított nemzetközi projekt most a világon egyedülállóan nagy mintán, 1800 madárfaj esetében elemezte a hímek és nőstények közötti különbségeket. Tényleg soha nem látott szám és arány, tekintve, hogy a világon mintegy 9000 madárfaj ismert. Az eredményeket összefoglaló tanulmányt az Ecology Letters című rangos szaklap publikálta, mi pedig Dr. Liker Andrást, a Pannon Egyetem Természettudományi Központjának professzorát, a kutatás résztvevőjét kérdeztük a részletekről.
Tojásért gondoskodást?
A válaszok mindeddig hipotézisek formájában léteztek, a klasszikus magyarázat szerint a gametákba való befektetés ivari különbsége határozza meg a nemi szerepeket. Ez az ivarsejtek létrehozását jelenti, ahol a nőstények évente csak néhány petét (tojást) érlelnek, de mindegyik tápanyagban gazdag, míg a hímek szinte korlátlan mennyiségű apró spermiumot képesek termelni.
Ha antropomorfizáljuk, a nőstény azt mondja, hogy irtózatos energiát fektettem a tojások létrehozásába, most rajtad a sor: udvarolj, bizonyítsd be, hogy te vagy a méltó társam, és segíts a fiókákat felnevelni. Jól hangzik, de önmagában nem magyarázza a szaporodási viselkedés változatosságát.
Az ivari szerepek különbözőségében fontos tényezőnek tekintik még többek között az éghajlatot, a fajokra jellemző életmenetet vagy a szociális környezet jellemzőit is
– mondja a 24.hu-nak Liker András.
Jelen kutatásban az ivari szerepeket a párokért folytatott versengéssel, a tollazat díszességével, valamint a párkapcsolat és a szülői gondoskodás sajátosságaival jellemezték, változatosságuk magyarázatára pedig négy fő tényezőt vizsgáltak. Ezek a fajok szaporodási területére jellemző éghajlatot, életmenet-tulajdonságaikat (például az élettartamot), a fajra jellemző szociális környezetet (különösen a felnőttkori ivararányt) és a törzsfejlődési kapcsolatokat jelentik.
Az ivararánynak kitüntetett szerepe van
Az eredmények a szakembereket is meglepték, ugyanis az éghajlat, az életmenet és a törzsfejlődés nem volt jelentős hatással a madarak ivari szerepeinek evolúciós változásaira. Egyetlen, jelentősen befolyásoló tényezőt találtak, ez pedig a szociális környezet, ezen belül is a felnőtt egyedek ivararánya. Mit jelent ez?
A háttérben álló mechanizmust egyelőre nem ismerjük pontosan, de Liker professzor megoszt velünk egy lehetséges magyarázatot. A párzás és utódgondozás oka ugye a fajfenntartás, ami az egyed szemszögéből azt jelenti, hogy saját génjeit sikerrel továbbörökítse, fenntartsa. Mi, emberek még eszmei alapot is teremtettünk mindehhez, gondoljunk csak történelmi dinasztiákra, vagy olyan hétköznapi törekvésekre, mint hogy „a név fennmaradjon”.
Mi éri meg jobban?
Visszatérve a madarakhoz, a hím gyakorlatilag választhat, melyik stratégia előnyösebb számára, pontosabban mibe fekteti az energiáit. Vagy egy nősténnyel párosodik, és teljes erővel részt vesz a fiókák védelmében, táplálásában, vagy megtermékenyít annyit, amennyit csak tud, és magára hagyja mindegyiket – összességében így is felnő annyi utód, amennyi génjei továbbéléséhez szükséges.
Ha kevés a nőstény, a hímnek valószínűleg jobban megéri a gondozásra fordítani energiáit, mintsem nehezen megszerezhető újabb párokat keresni
– foglalja össze Liker András.
E folyamat szélsőséges eredménye lehet a fordított ivari szerepek kialakulása: a trópusi levéljárókra jellemző például ez a különleges rendszer, ahol a nőstények nagyobbak és versengőbbek a párszerzésben mint a hímek. Utóbbiak pedig egyedül végzik az utódok nevelését a kotlástól a fiókák önállóvá válásáig. Liker András és Székely Tamás vezetésével jelenleg is folyik a levéljárók kutatása egyik thaiföldi élőhelyükön. Eredményeik azt mutatják, hogy ezeknél a madaraknál nagyjából kétszer annyi hím van a populációban, mint nőstény. A kutatók most azt igyekeznek kideríteni, hogy milyen tényezők vezetnek az ilyen szélsőséges ivararányok kialakulásához.
