Bejárták a magyar sajtót is a múlt héten az észak-amerikai kontinenst sújtó extrém hőhullámról szóló hírek. Az Egyesült Államokban és Kanadában 40 Celsius-fok feletti értékekkel sorra dőlnek a melegrekordok, tömegek fordulnak orvoshoz a hőség miatti egészségügyi problémákkal, és a kánikulának már több tucatnyi halálos áldozata is van. A szélsőséges meleg oka a hőkupolának nevezett jelenség, ami a híradások szerint „csapdába ejti” a forróságot.
A hőkupola vagy hődóm valójában csak egy fantáziadús elnevezés, mint a smarnira a császármorzsa: ugyanolyan stabil, nagy kiterjedésű anticiklonról van szó, amely jelenleg hazánkban is kánikulát okoz
– mondja a 24.hu-nak Molnár László meteorológus, a Kiderül.hu munkatársa.
Hatalmas és tartós
Tipikus meridionális áramlási rendszerről van szó: az északi hideg levegő dél, a déli meleg légtömegek pedig észak felé törnek, mint egy hullám. A stabil és hatalmas kiterjedésű anticiklon az óramutató járásával megegyező irányban örvénylik, és forró levegőt sodor a Nagy-síkság felől az USA nyugati, északnyugati, illetve Kanada délnyugati tájaira.
Ez az úgynevezett blocking anticiklon annyira stabil, hogy hónapokig képes gátolni az enyhülést ígérő nyugat-kelet irányú áramlást, kiterjedése pedig több ezer kilométer. A képződmény fantázianevét onnan kapta, hogy valóban „kupola” formájú, a közepén felülről leáramlás történik, míg a szélein kifelé tolul a meleg.
Észak-déli nyitottsága okán Észak-Amerika a meridionalitás „bölcsője”, ám az már a klímaváltozás következménye, hogy az ilyen brutális anticiklonok nagyon sokáig fennmaradnak. Állóhullámok alakulnak ki, a szakember szerint esetünkben az USA középső és nyugati államai felett egész júliusban, de akár még augusztus első heteiben is küzdhetnek a hőhullámokkal.
Itthon is ugyanaz a helyzet
Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy hetekig marad a 40 fok. Gondoljunk csak hazánk időjárására az elmúlt hetekben – hiszen Közép-Európában is ugyanaz a légköri helyzet uralkodik, mint Amerikában, csak kevésbé durva kiadásban. A nyári félévben egyébként sokkal inkább jellemző nyugat-kelet irányú, úgynevezett zonális áramlás egyszer-egyszer elég erős ahhoz, hogy hidegfront formájában néhány napos enyhülést hozzon záporokkal, zivatarokkal.
Hatásuk azonban nem tartós, az anticiklon, mint egy gigantikus keljfeljancsi: a pofonok (esetünkben a frontok) kibillenthetik, de mindig visszatér eredeti helyzetébe
– szemlélteti a szakember. Magyarán kisebb megszakításokkal, de a hőség hosszú ideig marad.
Érdekes, hogy pár ezer kilométerrel délebbre, Argentínában hasonló okból, de épp ellentétes előjelű a folyamat. A kontinens déli részére évtizedek óta nem tapasztalt hideg légrétegek sodródnak az Antarktisz irányából: ez is a meridionális áramlás, csakhogy ott pont a „hideg bugyra” érint nagy szárazföldi területeket.
Állóhullámok
Korábban itt írtunk arról, hogy az éghajlatváltozás miként járul hozzá a szélsőséges időjárási körülményeket előidéző állóhullámok kialakulásához, most csak röviden idézzük a lényeget.
Az Atlanti-óceánon futó Golf-áramlás egyik legfőbb szerepe az északi hideg és a déli meleg közti energiakülönbség fokozatos kiegyenlítése. Csakhogy az utóbbi évtizedekben – ugyancsak a klímaváltozás következményeként – az áramlás vízhozama csaknem felével csökkent, az így kieső „hőkiegyenlítés” pedig a légkörre hárul. Csakhogy a levegő egységnyi térfogatra vonatkozó fajhője 1300-szor kisebb, mint a vízé, ezért:
A meteorológiában mindez megdöbbentően stabil anticiklonok (blocking) és ciklonok kialakulásában, óriási impulzuskülönbségekben és meglepő légnyomási adatokban ölt testet. Laikusként pedig azt érzékeljük, hogy az állóhullámok révén hónapokra beleragadhatunk extrém időjárási helyzetekbe, mint például a mostani, ritkán tapasztalt hőség Amerikában vagy Magyarországon.
