A vadon élő állatok megfigyelése és megörökítése nem könnyű feladat, különösen akkor, ha a szakértők a víz mélyén dolgoznak. Az óceán sötétjében élő, igen titokzatos óriáskalmár (Architeuthis dux) levideózása például sokáig nem is sikerült, Dr. Edith Widder, az amerikai Óceánkutató és Védelmi Egyesület (ORCA) tengerbiológusa azonban 2012-ben áttörést ért el csapatával.
Widder több alkalommal is készített felvételt élő óriáskalmárról, új tanulmányában pedig kollégáival azt mutatja be, hogy mi sikerük titka – írja az IFLScience. A publikációban több felvétel is megtekinthető, a videók egy részét már korábban nyilvánosságra hozták. Widder és társai 2019-ben örökítettek meg először élő példányt amerikai vizekben.
A 13 méter hosszú óriáskalmár az egyik legnagyobb ismert gerinctelen. A faj 400 méteres mélységben él, hatalmas mérete ellenére pedig nehéz rábukkanni. A különleges állat tányérni, érzékeny szemével tájékozódik a sötétben – nincs még egy élőlény, amelynek ekkora szeme lenne.
Widderék ugyanakkor eszközüket a szokásos fehér fény helyett halványvörössel látták el. Az óriáskalmár szeme ezt a fényt már nem észleli, a csapat így közelebb tudott kerülni az állathoz. A robotot ráadásul úgy tervezték, hogy hasonlítson a ragadozó biolumineszcens zsákmányaira. Az expedíció során más, a tenger mélyén előforduló titahalakat is levideóztak.
Az új tanulmányban a szerzők kiemelik, hogy bár az óriáskalmár a mélytengeri ökoszisztéma egy ikonikus faja, valójában meglehetősen keveset tudunk róla. A kutatók attól tartanak, hogy a zajszennyezés sok más lábasfejűhöz hasonlóan ezt az állatot is súlyosan érinti. Widderék bíznak benne, hogy a megfigyelési technikák fejlődésével egyre többet deríthetnek ki erről a különös élőlényről.
