Ha a „klasszikus” fertőzést vesszük, ilyenkor a kórokozó az ízeltlábú váladékán keresztül jut be a szervezetbe. A fertőzés nem azonnal a vérszívás megindulását követően alakul ki, az élősködő ugyanis a befúrás utáni egy-két órában még csak szívja a vért. Ekkor potenciálisan veszélyes „nyála” még nem kerül be a véráramba.
A probléma akkor kezdődik, amikor a parazita elkezdi visszaöklendezni a korábban kiszívott vért, azzal együtt pedig a potenciálisan fertőzött váladékát is – éppen ezért fontos, hogy a belénk fúródott kullancsot minél előbb észleljük, illetve eltávolítsuk. Érdemes azt is megjegyezni, hogy a vírus bejutása sem feltétlenül jelenti azt, hogy súlyos állapot fog kialakulni az embernél.
A betegség első fázisa, amely a vérszívás után nagyjából egy héttel kezdődik, olyan, mint az influenza: lázzal, rossz közérzettel, fej- és izomfájdalommal jár. Jobb esetben az immunrendszer legyűri a kórokozót, viszonylag kis arányban azonban – egy átmeneti tünetmentes időszakot követően a második szakasz is elkezdődhet. Ezt már jóval súlyosabb tünetek kísérik, a vírus ugyanis a központi idegrendszert támadja meg, agyvelőgyulladást idézve elő. A halálozás így is viszonylag alacsony, nagyjából 0,5-1 százalékos, a túlélőknél viszont maradandó problémák, így vállövi izomsorvadás vagy bénulás alakulhat ki.
A fertőzésre nem ismer a tudomány célzott gyógymódot, az orvosok csupán a tüneteket képesek enyhíteni. Ugyanakkor,
Az FSME-vírus sok más kórokozóval ellentétben nem egy-egy specifikus csoportot, például egy konkrét korosztályt érint, ennek ellenére beszélhetünk fenyegetettebb emberekről. Kutatások alapján a diagnosztizált betegek több mint ötven százaléka a felnőttek közül kerül ki, és minél idősebb korcsoportról van szó, annál súlyosabb formában jelenhet meg a betegség. Emellett a vírus elsősorban azon természetjárókat veszélyezteti, akik nincsenek beoltva, nem védekeznek a kullancsok ellen, vagy nem ellenőrzik rendszeresen, nem tapadt-e meg rajtuk egy-egy élősködő.
Érdemes azt is kiemelni, hogy a kullancsok fertőzöttsége is fontos szempont a fenyegetettség felmérésekor: az ország nyugati és délnyugati részein, illetve az Északi-középhegységben például jóval több a vírushordozó ízeltlábú, ami ezeken a területeken a megbetegedés kockázatát is növelheti.
Kiemelt kép: Patrick Pleul /dpa-Zentralbild /ZB
