Ausztrália hónapok óta lángokban áll. A kontinensen tomboló tűzvész következtében a mai napig legalább félmilliárd állat pusztult el, és 5,9 millió hektárnyi terület égett porrá. Az elhúzódó katasztrófa miatt éles vita zajlik az úgynevezett kontrollált vagy mesterséges égetésről, aminek célja pont a mostanihoz hasonló tűzvészek megakadályozása lenne. Ez konkrétan azt jelenti, hogy ellenőrzött körülmények között, szándékosan gyújtanak tüzet a bozótban, megtisztítva ezzel a gyúlékony aljnövényzettől a területet, így csökkentve a nagyobb baj kialakulásának esélyét.
Egyes ausztrál politikusok a kontrollált égetésekben – pontosabban azok elmaradásában – találták meg a mostani tűzvész kulcsát. Ők az e gyakorlat ellen kardoskodó környezeti aktivistákat tették felelőssé a tűzvészért, még akkor is, mikor a zöldek kijelentették: támogatják a tűzgyújtást, ha az ellenőrzött, szakértői keretek között zajlik. Saját bevallása szerint mindkét fél Ausztrália megóvására törekszik, de hogy melyiküknek van igaza, azt már nem egyszerű eldönteni.
Megelőzni a megelőzhetetlent
A jól elvégzett mesterséges égetés korlátozza a bozóttüzek kialakulását és megkönnyíti az oltást is azáltal, hogy csökkenti a tűzveszélyes anyagok mennyiségét. Ezt főleg azért tartják fontosnak, mert a tüzet befolyásoló tényezők közül az ember egyedül az éghető anyagra van befolyással – a szél, a hőmérséklet és a területek földrajzi sajátosságai olyan tényezők, amelyekhez maximum csak alkalmazkodni tudunk. Megfelelően kezelve a mesterséges égetés valóban segíthet korlátozni a tüzek terjedését, az viszont már nem állja meg a helyét, hogy ezt alkalmazva el lehet kerülni a mostanihoz hasonló pusztító bozóttüzeket.
Erre Stefan Doerr, a Swansea Egyetem professzora világított rá, aki kifejtette, hogy a gyakorlat ma már kevésbé hatékony, mivel Ausztrália időjárása is egyre szélsőségesebbé válik.
A következő pár évben még megoldás lehet a megelőzés, de a mostanihoz hasonló extrém szárazság miatt ez sem lesz elég
– közölte, majd hozzátette: a közelmúltbeli tüzek jellemzője, hogy jórészt az erdő koronáján, a fák felső részén terjednek a lángok, amit szintén nem lehet kivédeni azzal, ha előzetesen felperzselik a talajt. Arról nem is beszélve, hogy a mostani tüzek olyan forrón égnek, hogy könnyedén átterjednek azokra a helyekre is, amiket előzőleg már felperzseltek, a szél pedig a szikrákat olyan területekre fújja, ahol még nem volt előzetes égetés.
Annak ellenére, hogy a gyakorlat a jelenlegi formájában kevésbé hatékony, rendszeresen hajtanak végre megelőző égetéseket Ausztráliában, Doerr professzor szerint pedig ezeket a világ legtapasztaltabb és legképzettebb csapata hajtja végre. A külső (és nem minden esetben természeti) körülményeket azonban ők sem képesek befolyásolni, aminek következtében a tevékenységük igencsak korlátozott. A környezetvédelemmel és energiaügyekkel foglalkozó minisztérium szabályai szerint a környezeti értékek és az örökségvédelmi területek közelében országos, vagy állami engedélyre van szükség a tűzgyújtáshoz, és kiemelt cél, hogy a lakott területek, illetve ingatlanok ne sérüljenek. Az új-dél-walesi tűzoltóság jelentése szerint 2018-ban és 2019-ben bár teljesítették az erdős területek tűzveszélyének csökkentését, ugyanezt nem tudták megtenni a helyi önkormányzatoknál és a magántulajdonban lévő földterületeken, mert ahhoz külön engedély kell, a tulajdonosok pedig érthető módon nem járulnak hozzá ahhoz, hogy felgyújtsák a földjüket.
Kulturális égetés
Jóval azelőtt, hogy Ausztráliát meghódították és kolonizálták az európaiak, ez a fajta kertészkedési szokás, hivatalos nevén a kulturális égetés bevett szokásnak számított. A leégetett, így megtisztított területeken könnyebb és biztonságosabb volt az utazás, valamint az elejtésre váró préda is jobban szem elé került. Ez a fajta gyújtogatás úgynevezett alacsony intenzitású lánggal dolgozik, ami hűvösebb és gyorsabb égést produkál, így könnyebb azt kordában tartani.
A növény- és állatvilág kevésbé sérül: a lassú égés ideje alatt az állatoknak (ideértve a bogarakat és hangyakolóniákat is) elég idejük van a menekülésre. A fiatal fák életben maradhatnak, és az égés után a fű is képes visszanőni, mert az átlagosnál jóval hűvösebb láng nem gyújtja meg a növények belsejében található olajokat. Emellett az ilyen tüzek – az elmaradhatatlan, szigorú felügyelet mellett – kioltják önmagukat, amint elég alóluk az összes éghető anyag.
Az égetésre gyakran aggatják azt a kifejezést, hogy „kertészkedés a természet felett”, és a hatásait tekintve tényleg erről van szó. A hűvös égés feltölti a földet és fokozza a biodiverzitást. A hamuból remek trágya lesz, a keletkező kálium pedig elősegíti a virágzást. Emellett az égetéssel az esőt is befolyásolni tudják. Shannon Foster, a Sydney-i Műszaki Egyetemen oktatója és a dharawal törzs „tudásfenntartója” szerint a lágy égéssel elősegítik a környezet felmelegedését, amiből egy idő után a hideg és a meleg levegő találkozása miatt eső lesz – az pedig segít nekik a tűz eloltásában.
A bozótnak égnie kell, ez a vidék fennmaradásának kulcsa. A központi eleme mindannak, amit az őslakosok csinálnak. Nem arról szól, hogy mit veszünk el a vidéktől, hanem hogy mit tudunk ezzel visszaadni
– teszi hozzá Foster, aki szerint a mai modern mesterséges égetések alapvetően arra fókuszálnak, hogy az épületeknek és a járműveknek ne essen baja, ezzel pedig megszűnik az egész folyamat értelme, ami pedig rövid úton olyan katasztrófákhoz vezet, mint a mostani eset. Ez szerinte azért is igen szomorú, mert az illetékesek kikérhetnék a vidéket mindenkinél jobban ismerő őslakosok véleményét és segítségét is, ez azonban nem történik meg.
Nem ehetünk, ihatunk vagy lélegezhetünk be tárgyakat és épületeket. A vidék nélkül mind halottak vagyunk.
Az ő szavait támasztja alá egy őslakos vezető is, aki kulturális égetésben jártasnak számít. Victor Steffensen már évek óta figyelmeztet a bozóttüzek veszélyére – sikertelenül. Szerinte a mostani katasztrófa egyben rámutat a mezőgazdasági eljárások csődjére is.
Az új-dél-walesi férfi közel két évtizede tanítja az őslakosok hagyományos égetési gyakorlatait, neki is megvan a véleménye a kontrollált égetésről. Szerinte megijedünk attól, hogy valami száraz, és már meg sem merjük gyújtani. Hatalmas probléma, hogy az éghető anyag felhalmozódik az aljnövényzetben, de annak eltüzelését nem lehet praktikusan elvégezni, így egy kvázi időzített bombát hozunk létre. Épp ezért felkereste az állami és a szövetségi kormányt is, hogy egy új munkakör létrehozásának lehetőségét vesse fel. Szerinte óriási szükség lenne arra, hogy hozzáértő emberek teljes munkaidőben foglalkozzanak a talaj állapotával, beleértve a kontrollált égetések menedzselését is.
A mostani katasztrófa értékelése és a következtetések levonása bizonyosan hosszú időt vesz igénybe. Ezzel együtt az extra odafigyelés biztosan nem jelentene hátrányt, főleg akkor, ha olyan emberek kerülnek pozícióba, akik értik is a dolgukat és elhivatottak a föld megvédésében.
Meg kell érteni, hogy a vidék óvása nem szezonális munka
– zárta szavait Steffensen.
Kiemelt kép: Állam Kormánya / AFP
