A traumával járó életesemények, mint egy szerettünk halála, egy halálközeli élmény, de esetleg válás, a munkahely elvesztése, vagy háború is krónikus stresszt idézhet elő az elszenvedőben, ami idővel depresszióvá és szorongássá válhat. A szorongás nem egyenlő azzal, hogy valaki néha aggódik a kialakult helyzet miatt – a mentális rendellenesség irracionális félelemmel, folyamatos aggodalommal, pánikrohammal, és gyakran fizikai tünetekkel is járhat.
Szakértők most arra voltak kíváncsiak, vajon miért lehet az, hogy nem mindenkit visel meg ennyire egy komoly traumatikus élmény, és miért van az, hogy valaki jobban bírja a stresszt, mint mások – írja az IFL Science.
A kutatáshoz olyan egereket vizsgáltak meg, amelyek mutatták a szorongás tipikus tüneteit, mint amilyen a szociális szeparáltság is, miután nagyobb mértékű stressznek tették ki őket. Megfigyelték az agynak azon részeiben folyó génaktivitást és fehérjetermelést, amelyek a stressz és a szorongás feldolgozásáért felelősek (ilyen például a prefrontalis kéreg, hippokampusz, vagy az amygdala is). A kutatóknak sikerült olyan géneket és fehérjéket azonosítaniuk, amelyek összeköthetők a mitokondriális sejtekkel, és megfigyelték, hogy ezek a sejtek a komoly stressz hatására változni kezdtek. Ezután pánikrohamot átélt betegek vérében megvizsgálták ugyanígy a sejteket, és hasonló változásokat tapasztaltak.
A kutatók megjegyezték, hogy a sejtenergia-anyagcsere egy olyan folyamat lehet, amin keresztül biológiai úton az állatok a stresszre válaszolnak.
A mitokondrium a sejtek anyagcseréjében játszik szerepet, azért felelős, hogy a bevitt táplálékot energiává alakítsa, ebből az energiából pedig ellássa a sejtjeinket a megfelelő működéshez. Az előállított energiát makromolekulák formájában tárolja.
Valószínűleg a krónikus stressznek részben ezért vannak hosszú távú egészségügyi következményei – az új felfedezés most segíthet akár új kezelési módszerek felkutatásában is.
