2017-ben egy gravitációs hullámot észleltek a földi műszerek, a szakértők pedig a közelmúltban alaposabban is elemezték az adatokat – számol be a Space.com. A jel két összeütköző fekete lyuktól származott, az objektumok vizsgálatával pedig a kutatók tesztelhették az 1970-es években megfogalmazott „no hair” (nincs haj) tételt, melyet Stephen Hawking is kritizált.
Maximiliano Isi, az MIT munkatársa szerint a hajtalanság csillagászati szempontból azt jelenti, hogy egyszerű objektumokról van szó. Az elmélet szerint a fekete lyukak csak három dologban térnek el egymástól: forgási sebességükben, tömegükben és töltöttségükben. A világegyetem többi objektuma, akár ha olyan egyszerű tárgyakról beszélünk, mint a harangok, ennél bonyolultabbak.
Amikor egy harangot megkongatnak, hanghullámokat, illetve érzékelhetetlen, gyenge gravitációs hullámokat bocsát ki. A harangok különböző anyagokból épülnek fel, és eltérő formákat öltenek, míg a fekete lyukak dimenziótlan, elenyésző pontok, egységes szingularitások.
Amennyiben észlelni lehetne egy harang gravitációs hullámait, következtetni lehetne tulajdonságaira. Hasonló módon, ha a fekete lyukak jól megkülönböztethető egyediségekkel bírnak, jeleik szintúgy árulkodóak lehetnek.
Isi szerint a 2017-es észleléskor a gravitációs hullám nem szolgáltott elég adatot ahhoz, hogy megvizsgálhassák a nincs haj elméletet. Az érzékeléskor a szakemberek úgy hitték, nem elég kifinomultak a műszerek a különböző hullámformák fogásához. Utóbb viszont Isiék felfedezték, hogy az objektumok összeütközése után egy rövid időre fogni lehetett egy másik hullámtípust is.
A csapat szerint a hullám adatai megegyeznek azzal, amit a nincs haj elmélet jósol.
Bár van némi esély rá, hogy a most kimutatott második hullám nem létezett, ennek valószínűsége igen elenyésző, 1 a 6300-hoz. A szakértők szerint további fejlesztésekre lesz szükség, hogy az elméletet egyértelműen igazolják, vagy cáfolják.
Kiemelt fotó: AFP / MARCELA GUTIÉRREZ / NOTIMEX
