Attila király tengernyi hun harcosával Európa nyugati felének nagy részét is elfoglalta, majd a ravennai ariánus érsek sugalmazására Róma ellen indította seregét. A város lakói tudták jól, személyében a vég közeleg, ezért könyörgéssel és fenyegetéssel rávették Leó pápát, menjen a király elébe és adót, szolgálatot ígérve próbálja őt lebeszélni a város feldúlásáról.
Az egyház és a világ ura egy mezőn találkozott, lóháton ülve tárgyalt, végül Attila „engedett”. Nem a pápa iránti tisztelet vagy érveinek súlya győzte meg, hanem egy látomás: Leo feje felett lebegve kardot tartó alak jelent meg, fogát csikorgatva fenyegette Attilát.
Róma megmenekült, a hunok visszatértek Pannóniába, a király Egyiptom és Asszíria meghódítását tervezte. Innen folytatjuk történetünket félretéve a történettudományt, továbbra is a magyar krónikás hagyomány alapján írunk őstörténetünkről úgy, ahogy azt elődeink ránk hagyták, ahogy ők hitték és tudták. Válogatásunk önkényes, a teljesség igényére sem törekszik, csupán mesélünk.
Eltört Attila íja
Hazatérve Attila megnősült, pontosabban a Képes Krónika szerint a baktriai király Mikold nevű, „minden emberi mértéken felül” szép leányát vitték neki szeretőül. Annyira beleszeretett, hogy a menyegző napján többet ivott, mint szokása volt, majd a pár elvonult elhálni a nászt.
Ezen az éjszakán a Konstantinápolyban tartózkodó Marcianus császár álmában eltörve látta Attila íját, ebből megértette, a király meghalt. És valóban így történt:
Miután a leánnyal véghezvitte a közösülést, orrából megeredt a vér, és minthogy hátán fekve aludt, a vér a száján át a torkába folyt, ott megalvadt, s elakasztotta lélegzetét: s ez Attilát megölte.
Hun vezérek mellé temették
Az álmából felriadó Mikold rázta, noszogatta urát, de az nem mozdult, majd észrevette, hogy teste kihűlt. Erre hatalmas jajveszékeléssel hívta a kamarásokat, azok is nagy zajt csapva végül már az őrök is a palota ajtajához tódultak.
Nem volt mit tenni, Attila király meghalt. A krónikás szerint 124 éves volt és 44 éve ült már a trónon ekkor, vagyis „a magyarok pannóniai bejövetelének hetvenkettedik, az Úr megtestesülésének négyszáznegyvenötödik esztendejében”. Keveházán temették el, a Pannónia megszerzéséért vívott csatákban elesett hun vezérek mellé.
Halálhíre megdöbbenést váltott ki a világ minden táján, ellenségei nem tudták, sírjanak vagy örüljenek-e. Jó darabig tétováztak, féltek rengeteg fiától – állítólag hatvanan voltak –, azt hitték valamelyikük átveszi apja helyét és továbbra is vasmarokkal vezeti a birodalmat.
Veronai Detre és a német fejedelmek így hát ravaszkodni kezdtek, pártokra bomlasztották az egységes hun közösséget, viszályt szítottak Attila fiai között. Erről szól majd cikkünk folytatása.
Illusztráció: Than Mór: Attila lakomája/Wikipedia
