A „Kis Seress” Spitzer Rudolf néven látta meg a napvilágot 1889-ben kikeresztelkedett magyar zsidó család fiaként. Nehéz gyerek volt, tanulmányait hamar feladva meglépett otthonról és egy vándorcirkuszhoz csatlakozott. Az igazgató szerint „csúnya kiskölyök volt, akit az Isten is bohócnak teremtett”, de maga mellé vette amolyan mindenesnek.
Dudinak becézték, első feladata volt a porond megtisztítása a lócitromtól, majd megjárva a szamárlétrát légtornászként alkalmazták. Az apró termetű – 156 centi magas – fiú rendkívül tehetségesnek bizonyult, ám egy zuhanás véget vetett artistakarrierjének.
Az utcáról küzdötte fel magát
Mintha a sors keze lett volna az esetben, lábadozás közben a pesti kocsmákat járva határozta el, hogy beiratkozik Rákosi Szidi színésztanodájába. 1914-ben végzett, és az akkori bulinegyed, a Városliget egy intézményében talált munkát. Nyomorúságos időszak volt, Seress Rezső hóban, fagyban, esőben, szélben és kánikulában ült egy rozzant kis színház előtt az utcán, és zenélt.
Jó kedélyű ember, borús dalok
Kilenc év nélkülözés után élete is jóra fordult, a „zeneszerzés kistermetű nagymestere” neves belvárosi vendéglőkben zongorázott, egy idő után már téli kabátra, majd lakásra is futotta. Örökké vidám, mókás, jókedvet, derűt sugárzó ember volt, a társaság központja, akit mindenki szeret. Egy alkalommal:
– Ne beszélj olyan sokat, Rezső, mert mindjárt beduglak a mellényzsebembe.
– Akkor, barátom, több lesz a zsebedben, mint a fejedben…
1923-1933 között több mint negyven dalszöveget írt és vagy hatvan saját szerzeményt alkotott. Személyes pozitív kisugárzása ellenére viszont zenéi és dalszövegei is mélységes szomorúságot, csalódottságot tükröztek. És ez a hangulat tette őt rendkívül népszerűvé, nevét országszerte ismertté.
Szomorú vasárnap
A Szomorú vasárnap 1935-ben született Jávor László, a 8 Órai Újság bűnügyi riporterének szövegére. Seress nem ismerte a kottát, ezért elfütyülte egy zeneakadémiai hallgatónak, aki öt pengőért vetette papírra. A dal megjelent, és hónapokig nem lehetett róla semmit tudni, maguk a szerzők sem voltak vele tisztában, hol játsszák, játsszák-e egyáltalán.
Aztán 1935. november 7-én megjelent egy cikk, miszerint egy kiscseléd öngyilkosságot követett el, holtteste mellett a Szomorú vasárnap kottáját találták. Egy héttel később egy miniszteri tanácsos szíven lőtte magát, vér áztatta búcsúlevele mellett a Szomorú vasárnap kottája feküdt. A sajtó felkapta az eseteket, a 8 Órai Újság gyilkos slágerként írt róla, és még november folyamán 278 svájci, olasz, francia és német lap foglalkozott vele az öngyilkosságok kapcsán.
Német tiszt mentette meg
A Szomorú vasárnap pillanatok alatt világhírű lett, pár év alatt 28 nyelvre lefordították, Amerikában olyan sztárok tűzték műsorukra, mint Louis Armstrong, Bing Crosby, Frank Sinatra, Paul Robson, Ray Charles. És amerre a Szomorú vasárnap jár, mindenhol illik rá a jelző: öngyilkosok himnusza. Míg nyugaton neve egyet jelentett a sikerrel, addig itthon a zsidótörvények miatt egyre inkább háttérbe szorult. Kocsmai zongoristaként fizetése itthon néhány pengő és legfeljebb egy kispörkölt volt naponta.
Ez sem sokáig, származása miatt kényszermunkára hurcolták – ha gazdagságot nem is hozott, művészete megmentette az életét. Ő maga mesélte később, hogy épp egy gödröt ásott társaival valahol Németországban, amikor elegáns autóból kiszállva egy német tiszt lépett hozzá: „Ezt a dögöt én nyírom ki!”
És ütötte, rúgta, pofozta kifelé a gödörből az apró termetű művészt.
Képzelhetik, hogy meg voltam hatva a protekciótól!… No, és alighogy beértünk az első ház mögé, föltámogat, átad egy zsebkendőt, hogy letöröljem a számról a zugehört, és azt mondja: Herr Seress, bocsásson meg a durvaságomért, de másképp nem tudtam megmenteni Önt! … Azonnal ruhát adott és rejtegetett, mint Gildát a vén Rigoletto …míg meg nem jöttek az oroszok.
A tiszt korábban hallotta Pesten játszani Seresst, megszerette a zenéjét, három és fél év után megmentette a szenvedéstől.
A mellőzöttség tette tönkre
A háború után sorra hívták külföldre, de Seress Rezső mindannyiszor nemet mondott. Még úgy is, hogy itthon napról napra élt, egy amerikai ügynök pedig azzal csábította, hogy a jogdíjakból összegyűlt 370 ezer dollár várja egy bankszámlán, de a háborús jóvátétel miatt nem utalhatnak, menjen és vegye fel. Nem ment.
Magyarországon viszont egyre rosszabb lett a helyzete. Az ’50-es években dalait betiltották. Kocsmákban, bárokban továbbra is zenélhetett, de saját szerzeményeit nem, hanem csak engedélyezett dalokat adhatott elő. Füstös Pesti kocsmákban ült a zongora előtt, míg dalai betiltása után lassan az emberek is elfelejtették a nevét: a közönség Elvis Presley-re és a Beatlesre voltak kíváncsiak inkább.
A „kis Seress” rosszul viselte a mellőztetést, egyre mélyebb depresszióba süllyedt és mind jobban elzárkózott a külvilágtól. Presser Gábor mondta később:
Én egy ideig egy házban laktam Seress Rezsővel, épp az alatta lévő emeleten. Emlékszem, mindig a Szomorú vasárnapot hallgatta, mindennap, pontosan kettőtől hatig, egyik feldolgozást a másik után
Egy nap aztán kilépett lakása erkélyére és a mélybe vetette magát. Nem halt meg, ájultan szállították a MÁV-kórházba. Tetőtől talpig begipszelték, mozdulni sem tudott,csak egy picit. Épp annyira, hogy megfojtsa magát azzal a dróttal, amivel az ellensúlyt erősítették a gipszére. 1968. január 11-én történt, Seress Rezső 78 éves volt.
