Míg itthon a gazdák seregélytől, vaddisznótól, nyulaktól, őzektől óvják a vetést, addig az indonéziai olajpálmaültetvények alkalmazottai elefántokkal, orangutánokkal vívnak harcot nap mint nap. Egészen más kategória, nincs mit csodálkozni, ha az összecsapások gyakran sérüléssel vagy jellemzően az állat pusztulásával érnek véget.
Lőtték, vágták, ütötték
Ami viszont a napokban történt, mindeddig példa nélküli brutalitásról tanúskodik. A Centre for Orangutan Protection orangutánmentő szervezet beszámolója szerint Indonéziában valaki vagy valakik 130, légpuskából származó lövedéket lőttek egy 5-7 éves hím állatba, de a testén vágásokat és zúzódásokat is találtak.
Nem tudni, mi történhetett, csak feltételezésekbe bocsátkozhatunk. Az orangután nyilván az olajpálma termését dézsmálta – erre utalnak utolsó vacsorájának nyomai a gyomrában – amikor az emberek el akarták kergetni.
Vagy sarokba szorították, és a majom rájuk támadt, vagy nagyon hosszú ideig üldözhették, netán tudatosan kínozták halálra. Mindenesetre a 130 légpuskagolyóból, vágott sebekből és zúzódásokból hosszú, komoly harcra következtethetünk.
Mi a baj?
Itt be is fejeztük a feltételes módot, hiszen nem voltunk ott, hiteles forrást sem ismerünk, visszatérünk a tények talajára. Az eset brutalitása egyedi, de a jelenség általános, hátterét ismerjük. Ki áll szemben kivel és miért?
Antal Alexával, a WWF Magyarország kommunikációs vezetőjével beszélgettünk, aki egy évet töltött a térségben természetvédelmi munkával, első kézből származó információkkal rendelkezik a problémáról.
Nagyon messziről szemlélve az emberiség túlfogyasztása ütközik itt a természet eltartóképességével, majd a kört szűkítve a pálmaolajban érdekelt iparág a vadvilággal és végül az egyszerű munkások az orangutánokkal és más állatokkal
– mondja a szakember a 24.hu-nak.
A pálmaolaj hatalmas üzlet, manapság bioüzemanyagoktól kozmetikai termékeken át a félkész élelmiszerekig nagyon sok helyen találkozhatunk vele. A megyényi pálmaültetvények óriási ökológiai kárt okoznak, legutóbb itt írtunk róla:
Állandó harc ember és állat között
Ami jelen témánk szempontjából mindebből fontos, hogy rengeteg élőlény, köztük az orangutánok is elvesztették életterüket, egymástól szétszabdalva élnek, ez pedig az orvvadászattal kiegészítve rövidesen végveszélybe sodorhatja a fajt. A majmok gyakran megdézsmálják az olajpálma gyümölcsét, és nem is feltétlen potyáznak az ember terítette asztalnál, hanem egyes területeken már nem találnak elég élelmet az erdőben.
Nem megélhetésükért küzdő helyi gazdák életét keserítik meg, itt ilyenek nincsenek, vagy ha igen, számuk elhanyagolható. Hanem milliárdos, fél országokat birtokló nagyvállalkozókat „károsítanak”. A termés védelmének nyilvánvalóan lenne számtalan hatékony módja, ám a legegyszerűbb és legolcsóbb módszer, ha a felelősséget az ültetvény munkásaira hárítják.
Alulfizetett, sokszor feketén dolgozó, a témában képzetlen emberekről van szó, megfelelő eszközök nélkül, nem várhatunk tőlük szakszerű fellépést, sőt adott esetben életüket kockáztatják az állatokkal vívott csetepatéban
– emeli ki Antal Alexa.
Számunkra pedig szinte érthetővé válik esetleges brutalitásuk oka: a rendelkezésre álló minden eszközzel meg kell védeni a termést, különben elvesztik munkahelyüket, az életet jelentő pénzforrást.
A képlet ezen a legalsó szinten már pofon egyszerű, az orvoslást viszont nem innen kell kezdeni. A legfontosabb nagy cégek, kormányok segítségével ökológiailag fenntarthatóvá tenni a pálmaolajtermelést, amiről folynak már a tárgyalások.
Az orangutánok túlélésének biztosítására rezervátumokat hoztak létre, itt félvad körülmények között élhetnek az ember által megmentett állatok. De nem csak ők vannak veszélyben, hanem számtalan délkelet-ázsiai trópusokon honos élőlény, köztük olyan fajok, mint az elefánt vagy a tigris.
97 százalékban ember
Maradjunk az orangutánoknál. Génállománya 97 százalékban megegyezik a miénkkel, még az emberszabásúak között is kiemelkedik intelligenciájával, problémamegoldó képességével és eszközhasználatával.
Két délkelet-ázsiai szigeten élnek még szabadon, Szumátrán és Borneón, ez utóbbi ma három állam területén osztozik: Indonézia, Malajzia és az aprócska Brunei. Élőhelyük a sűrű esőerdő, ahol a hímek magányosan kóborolnak, a nőstények kölykeikkel élnek, és alig merészkednek le a földre. Óriási – egy hím akár 90 kilót is nyomhat – légi akrobaták, ők a legtestesebb fán élő állatok, még az éjszakákat is levelekből, gallyakból 10-20 méter magasan épített fészekben töltik.
Számukat nehéz megbecsülni, Szumátrán mintegy 6600, Borneón körülbelül 54 ezer orangután élhet. Nem tűnik kétségbeejtően kevésnek, de pusztulásuk mértéke már annál ijesztőbb: 100 éve még körülbelül 230 ezer példány élt a szigeteken, sőt egykor az ázsiai kontinens délkeleti részén is elterjedt volt.
(Kiemelt képünk illusztráció. Forrás: AFP)
