A TCM meghajtók remekül szerepeltek a november 28-i teszten – számol be a Space.com.
Todd Barber, a Jet Propulsion Laboratory munkatársa és a misszión dolgozó mérnök szerint a csapat egyre izgatottabb lett a meghajtóteszt egyes lépéseinél. A szakértő szerint a kutatók megkönnyebbültek és meglepődtek, miután kiderült, hogy a régóta használaton kívüli meghajtók még mindig kitűnően funkcionálnak.
A szonda régóta csak a standard helyzetszabályzó motorjait használta ahhoz, hogy kommunikációra alkalmas helyekre navigálja magát. Az elmúlt három évben azonban ezen meghajtók teljesítménye csökkent, ezért a szakértők alternatív megoldást akartak találni.
Chris Jones, a Jet Propulsion Laboratory vezető mérnöke szerint a kutatók a több évtizedes adatokat átvizsgálva egy elavult nyelven kódolt szoftvert is ellenőriztek, hogy megbizonyosodjanak róla, hogy a kísérlet biztonságos lesz.
A szakértők következő célja az, hogy januárban elkezdjék használni a TCM motorokat a hagyományos hajtóművek helyett. A kutatók úgy vélik, hogy a régóta inaktív, de még mindig jól működő meghajtók segítségével 2-3 évvel hosszabbíthatják meg a Voyager 1 élettartamát.
A jövőben valószínűleg ismét kikapcsolják majd a három TCM hajtóművet, ugyanis a motorok működéséhez melegítő berendezésre van szükség, amely viszont rengeteg energiát használ. Amikor az űrszonda energiatartalékai túlságosan lecsökkennek, a szakértők visszaállítják a helyzetszabályzó hajtóműveket.
A Voyager 1 és a Voyager 2 néhány hét különbséggel indultak 1977-ben. A szerkezetek célja az volt, hogy hatalmas utat bejárva elemezzék a Naprendszer gázbolygóit, azaz a Jupitert, a Szaturnuszt, az Uránuszt és a Neptunuszt. A szondák teljesítették elsődleges küldetésüket, majd folytatták az utazást. A becslések szerint a Voyager 2 néhány éven belül szintén be fog lépni a csillagközi űrbe.
Nem lehetetlen, hogy egy nap a Voyager 2 TCM hajtóműveit is tesztelik majd, igaz, ezen űrszonda helyzetszabályzó motorjai sokkal jobb állapotban vannak, mint a Voyager 1 berendezései.
(Kiemelt kép: NASA)
