A magas vérnyomásról nyugodtan elmondhatjuk: magyar ember mumusa. A társadalom nagy részér érinti, mindenki tisztában van vele milyen rettenetes, akár halálos kimenetelű betegségeket okoz, mégis sokan inkább a homokba dugják a fejüket. Mert kényelmes, hiszen a magas vérnyomás kezdetben nem okoz tüneteket, ha meg nem vagyok rosszul, akkor kit érdekel…
a baj e fölött kezdődik. A laikus számára ezért volt meglepő a minapi hír: az Egyesült Államokban a magas vérnyomás definíciójáról szóló ajánlást 130/90-re szállították le. Ezzel egy csapásra 37 százalékkal, 78 millióról 103 millióra nőtt a betegségben érintett amerikaiak száma.
Mi indokolja ezt a lépést? Európa és Magyarország is követi a példát? Dr. Kapocsi Juditot, a Budai Kardioközpont magasvérnyomás- és érkockázat-specialistáját kérdeztük.
Ha az ág sérül, idővel a fa is elpusztul
Az erek a fa ágaihoz hasonlóan számtalan elágazással hálózzák be testünket. Vastagságuk folyton változik, hol tágulnak, hol szűkülnek legfontosabb feladatuk ellátása érdekében: optimális mennyiségű vért juttatni a szervekbe.
Több mint egy évszázad tapasztalata, amit mára a tudomány sziklaszilárdan alátámasztott, hogy bizonyos vérnyomás felett élő embereknél a későbbiekben többtucatnyi veszélyes állapot alakul ki, mint például szívinfarktus, veseelégtelenség, alsóvégtagi szűkületek vagy agyvérzés. Miért?
Az erek belső felületét egysejtnyi rétegben úgynevezett endotél sejtek borítják. Ezek olyan aktív anyagokat termelnek, amelyek helyi szinten az érfalban szabályozzák a simaizom összehúzódását és ellazulását, ily módon a vérnyomást
– magyarázza a szakember.
Ha a vér túl gyorsan áramlik, az elágazásokban turbulencia lép fel, az endotélsejtek sérülnek, és nem tudják ellátni feladatukat. A következmények pedig ismét csak a teljesség igénye nélkül:
- szervkárosodás, hiszen a zavar miatt nem jutnak hozzá az optimális vérhez;
- érelmeszesedés és érszűkület, mert a sérülések helyén aprógyulladások keletkeznek;
- trombózis, tekintve hogy a sérült érfal göcsörtössé válik, ahol a vérlemezkék kicsapódnak, kisebb-nagyobb gumókat alkotnak, és ha elszabadulnak, az végzetes lehet.
A történet persze nem ennyire egyszerű, az optimális vérnyomás fenntartásán pontosan szabályozott milliónyi elem őrködik a szervezetünkben, de fenti láncolat jól jelzi, mennyire bonyolult és nagyon is fontos kérdésről van szó.
Az ideális cipő senkire nem jó
Sok évtizedes tudományos munka eredményeként ma már tudjuk, az érrendszer bizonyos keretek közti nyomásra van kalibrálva: se a túl alacsony, se a túl magas nem tesz jót.
Nyilvánvalóan számszerűsíteni kell, így született meg alsó korlátként a 120/80, felsőként pedig a 140/90-es érték. A gyakorlatban ökölszabályként az orvosnak arra kell törekednie, hogy a vérnyomást 140/90 alatt tartsa.
Persze ne gondoljuk azt, hogy a középút itt is arany, hiszen emberekről beszélünk, az egyén számára optimális vérnyomást az életkoron, az általános egészségi és fizikai állapoton keresztül számos egyedi tényező határozza meg. A doktor feladata pedig ennek beállítása
– fogalmaz Kapocsi Judit, és egy elmés tanmesével érzékelteti.
Egyszer cipészek elhatározták, megalkotják a tökéletes cipőt. Le is vették a méreteket, ezer ember lábáról, osztottak, szoroztak, kiszámolták az ideális méretet. Ez alapján el is készítették az ezer cipőt, ami azonban csak nagyon kevesek lábára ment fel…
Egy szó mint száz: az jár a legjobban, aki a számára legoptimálisabb vérnyomással él, az európai és a magyar gyakorlatot ezért a rugalmasság jellemzi.
Nem (csak) a vérnyomást, hanem a beteg embert kezeljük. A sokat emlegetett 140/90 sincs kőbe vésve, csupán egy támpont, amitől eltérhetünk, ha tudjuk, miért térünk el
– emeli ki a vérnyomás-specialista.
A megelőzés fontosabb, mint a gyógyítás
És itt térhetünk rá az új amerikai definícióra, amely ugye 130/90-nél húzza meg a felső határt, de ez is csak egy ajánlás. A cél nem az, hogy a statisztikákban több beteg szerepeljen, hanem hogy
A számok nyelvén ez annyit tesz, hogy ha a felső érték 131-139 között van, már ma is „magas normális” vérnyomásról beszélünk. Az így élő emberek zöménél a későbbiekben kialakul a vérnyomásbetegség. Az amerikai ajánlás szerint 130 felett már potenciális betegnek számít valaki, az egészségügy „látóterébe kerül”, és azon nyomban megkezdheti a megelőzést.
Bárhogy nézzük egészen pozitív változtatás, mert a megelőzésre koncentrál ahelyett, hogy csak a gyógyítás érdekelné.
Érdekes, hogy az amerikai kardiológusok az országukról alkotott kép ellenére nagyon is konzervatívak. Ha viszont újítanak, akkor azt sokszor drasztikus lépésekkel teszik
– jegyzi meg a doktornő.
Ebből fakadóan számos nemzetközi konferencia, ott lefolytatott viták, értékelések eredménye lesz majd, hogy az új ajánlást Európa és Magyarország átveszi-e vagy sem.
Túlstresszeljük
Végezetül nem véletlen, hogy cikkünk elején mumust emlegettünk vérnyomás kapcsán. Fehér köpeny, előkerül a gép, szakad a tépőzár, bal karunkat kéri a doktor, a legtöbb ember vérnyomása már ettől az egekbe szökik. Rettegve várjuk az eredményt, ami persze, hogy magas.
Valós stresszhelyzet nem adhat objektív eredményt. Kapocsi Judit otthon és a rendelőben is azt ajánlja, szakítsunk a futószalag gyakorlatával, amikor – persze élesen kisarkítva – egy mérés egy gyógyszert, még egy mérés másik gyógyszert jelent.
Ne essünk pánikba, ha az első mért vérnyomásérték magasabb 140/90 Hgmm-nél. Várjunk egy-két percet, és mérjük meg újra. Ha ekkor (akár szisztolés, akár diasztolés, vagy mindkettő) 4 Hgmm-rel alacsonyabb, mint az első, 1-2 perc múlva mérjünk harmadszor is. Az esetek nagy részében a harmadik érték a másodikhoz lesz közelebb, vagyis az első alkalommal mért vérnyomás a vizsgálat kiváltotta stressz következtében volt átmenetileg magasabb.
Ha viszont ekkor is magasnak mutatkozik, mindenképpen vegyük komolyan az orvos által előírt terápiát, mert esetünkben szó szerint igaz: életbevágóan fontos.
