Az RIT szakemberei egy olyan régiót vizsgáltak, melyet gyakran figyelmen kívül hagynak a fekete lyukak keresése során.
A szakértők szerint a spirálgalaxisok peremén olyan objektumok keringhetnek, melyek a gravitációs hullámok forrásai lehetnek. Sukanya Chakrabarti, az új tanulmány vezető szerzője úgy véli, a nagyobb rendszerek külső gázlemezén a fekete lyukak összeolvadásának kedvezőek a körülmények.
Egészen mostanáig a kutatók azt hitték, hogy a törpegalaxisok vagy kísérő galaxisok a legalkalmasabbak a fekete lyukak populációjának befogadására. Ezekben a rendszerekben ugyanis ritkábban fordulnak elő csillagok, kevés a vashoz hasonlóan nehéz elem, és nem jelentősek a nagy tömegű csillagokat befolyásoló szelek.
Chakrabarti kollégáival azonban felfedezte, hogy a Tejútrendszerhez hasonló galaxisok peremén a törpegalaxisok környezetére emlékeztető körülmények alakulhatnak ki.
Richard O’Shaughnessy, a tanulmány társszerzője, valamint az RIT és a LIGO munkatársa szerint vizsgálatuk azt mutatja, hogy amikor előre akarják jelezni a fekete lyukak megfigyelését, nemcsak a galaxistípusok közti eltéréssel, hanem a rendszerekben előforduló környezetek változatosságával is számolni kell.
A gravitációs hullámok első észlelése óta közelebb kerültünk az Univerzum alaposabb megértéséhez. Bár a fekete lyukak túl sűrűek ahhoz, hogy kiszökjön belőlük a fény, gravitációs hullámokat képesek kibocsátani.
Chakrabarti szerint ha az ember képes észrevenni a fekete lyukak összeolvadásából származó jeleket, az ütközés helyét is meg tudja határozni az égen.
Ezután megállapíthatja azokat a paramétereket, melyek az Univerzum egészének életciklusát szabályozzák, ez pedig a kozmológia Szent Grálja
– mondta a kutató.
A szakértő hozzátette, a gravitációs hullámok jelentősége az, hogy segítségükkel az asztrofizikai megközelítésektől függetlenül lehet következtetni a Világegyetem működésére.
(Kiemelt kép: LIGO, Caltech, MIT, Aurore Simonet Sonoma State)
