2016-ban jelent meg az a tanulmány, melyben a szakértők az ősi tengerfenék 60-as vasizotópjainak vizsgálati eredményeiről számoltak be. Az adatok alapján a kutatók megállapították, hogy 2,6 millió évvel ezelőtt egy viszonylag közeli szupernóva a Földön is nyomot hagyott.
Adrian Melott, a tanulmány vezető szerzője és a Kansasi Egyetem szakértője azóta folytatta vizsgálatát, így a robbanás biológiára gyakorolt hatását is elemezte. Új tanulmányában kollégáival azt is megállapította, hogy az érintett csillag a korábbi becslésekhez képest jóval távolabb pusztult el.
Immár még több bizonyíték van annak a szupernóvának a létezésére
– jelentette ki Melott.
Bár a robbanás időpontját nem határozták meg pontosan, a távolsággal kapcsolatban új számításokat végeztek – erre azért volt szükség, mert korábban több kutatócsapat is megkérdőjelezte Melotték erre vonatkozó adatait. Az új vizsgálat alapján az érintett objektum nagyjából 150 fényévre van tőlünk, kétszer olyan messze, mint ahogy sokan gondolták.
Egy 2003-as kutatás még azt bizonyította, hogy a halálos határ 25 fényévre húzódik, újabb elemzések azonban kitolták ezt a távolságot. Melott úgy véli, a korábbi vizsgálatok során vagy nem vettek figyelembe minden tényezőt, vagy rossz számokkal dolgoztak.
A csapat most azon az állásponton van, hogy a határ valahol 40-50 fényévnyire lehet, így az ennél jóval távolabbi robbanás nem idézhetett elő jelentősebb kihalási hullámot.
Megbolondul a bolygó
A robbanás időpontjának csillagközi viszonyai ugyanakkor jelentősen befolyásolhatják, hogy milyen hatásokkal jár egy szupernóva-robbanás.
A kozmikus sugárzás például mágneses erőterek határán mozog, ezen mezők egyszerre gyorsíthatják vagy akadályozhatják a sugárzás terjedését. Bizonyos körülmények közt a szupernóva sugárzása úgy megerősödhetne, hogy akár a Föld légkörének alacsonyabb rétegeit is elérhetné.
Melott úgy véli, a leggyakoribb probléma a rák és a mutáció lenne.
A kutató kollégáival úgy döntött, megvizsgálja a pleisztocén – azaz a szupernóva-robbanás korszaka – óta legstabilabb kontinens, Afrika fosszíliáit. Bár jelentős kihalási eseményt nem fedeztek fel, így is sok faj kipusztult ekkoriban.
Az azonban nem tisztázott, hogy a robbanás közvetlen módon végzett-e ezen élőlényekkel? A sugárzás ugyanis számtalan egyéb módon, például a klíma befolyásolásával is veszélyeztetheti a helyi létformákat.
Egy 150 fényévre található objektum erős kozmikus sugárzása ráadásul egy hónapon át kék izzást is előidézhetne az éjszakai égbolton. Ez a jelenség teljesen felboríthatja az élőlények életmódját. Ha ez nem lenne elég, az atmoszféra ionizációjával a villámlások is gyakoribbá válnának. Ettől több erdőtűz alakulhat ki, ami hosszú távon alaposan megváltoztatja egyes régiók ökológiáját.
Melott szerint Afrikában jelentős csökkenést lehet megfigyelni a 2,6 millió évvel ezelőtti faállományban, ez pedig alátámasztja az ionizáció és a villámlás közti kapcsolatra vonatkozó elképzelést.
A kutató ennek ellenére nem tart attól, hogy bolygónk komoly veszélyben van, hiszen a legközelebbi potenciális szupernóva, a Betelgeuse nagyjából 600 fényévre található. Éppen ezért, amikor Melottól azt kérdezik, hogy kell-e félni egy efféle katasztrófától, a szakértő mindig megnyugtatja az érdeklődőket.
Azt mondom nekik, hogy a globális felmelegedés és a nukleáris háború miatt kellene aggódniuk, nem emiatt a dolog miatt
– árulta el a szakértő.
