Új tanulmányukban a szakértők arról írnak, hogy bár a vizsgált területen valósággal hemzsegtek a békák, apró méretük, valamint a rovarok ciripelésére emlékeztető hangjuk miatt igen nehéz volt megtalálni őket. A most felfedezett élőlényekkel 35 tagúra bővült a Nyctibatrachus nemzetség.
A közelmúltban azonosított békák közül a legkisebbek a Nyctibatrachus manalari, a N. pulivijayani, a N. robinmoorei és a N. sabarimalai, melyek mérete 12,2 és 15,4 milliméter közt változik. A N. webilla és a N. athirappillyensis valamivel nagyobb, 17,8 illetve 20,3 milliméteresre is megnőhetnek. Az új fajok közül a legnagyobb a N. radcliffei, igaz, 38,3 milliméteres testhosszával ez sem nevezhető óriásnak.
A Nyctibatrachusok, azaz az éjszakai békák a Nyugati-Ghátok hegyvonulatában őshonosak. A terület biodiverzitás szempontjából az egyik leggazdagabb a bolygón, éppen ezért az UNESCO világörökségi helyszínné nyilvánította. A hegylánc India nyugati partjával párhuzamosan fut, nagyjából 1 600 kilométer hosszan.
Az elmúlt évtizedben a kutatók 103 új fajt találtak a hegyvonulat területén, így az igen egyedi megjelenésű lila békát is – az állatot élő kövületként szokták jellemezni.
SD Biju, az új tanulmány társszerzője és a Delhii Egyetem biológusa szerint az itt élő békák jövője igen bizonytalan, az élőlények 32 százalékát fenyegeti a kihalás.
A hét új fajból öt néz szembe jelentős antropogén veszélyekkel, és azonnali védelmi besorolásra van szükségük
– állapította meg a szakértő.
Az új vizsgálat rámutatott: a Nyugati-Ghátok területén még az alaposan tanulmányozott éjszakai békák esetében is drámaian alábecsülik a biológiai sokszínűségét. A szerzők szerint éppen ezért azonnali intézkedésekre van szükség a régió, illetve az ismert és még fel nem fedezett fajok védelme érdekében.
