Könyves Kálmán, a tudós férfiú 1096-ben ült a Magyar Királyság trónjára, korának egyik legműveltebb uralkodója volt. Két évtized alatt maradandót alkotott – 1116. február 3-án hunyt el.
Hol erővel, hol diplomáciával biztosította a sokszor rablóhordaként viselkedő első keresztes hadjárat csapatainak átvonulását, megszilárdította hatalmát Horvátországban, a királyság határait az Adriai-tengerig tolta. Oroszországi beavatkozása viszont nem járt sikerrel, a krónikás szerint “ritkán szenvedtek ekkora vereséget a magyarok”.
Aktív törvényalkotó volt, de csak öt törvénykezési emlék maradt ránk, világi és egyházi jellegű rendeletek egyaránt. Halálának évfordulóján négy érdekességet gyűjtöttünk össze a nagy királyról, ezek jönnek most sorban.
A turáni átok
Szent László királyunk fiúörökös nélkül hunyta le a szemét 1095-ben, de még életében gondoskodott örököséről. Nagy gonddal nevelte bátyja, I. Géza két fiát: az elsőszülött Kálmánt és öccsét, Álmost. A nagy király utóbbit szánta örökösének, a délceg, erős, harcos ifjú egy az egyben megtestesítette azt a királyideált, amit a hatalmas termetű, bátor lovag, Szent László is képviselt.
Nem volt utolsó szempont az sem, hogy a “császárság-pápaság harcában” László 1091-től előbbi pártján állt, és Álmos is e politikát képviselte, míg Kálmánt “pápapártiként” ismerték. Ebben nyilvánvalóan nagy szerepe volt annak is, hogy az elsőszülöttet a király papi pályára adta.
László uralkodásának utolsó éveiben Kálmán híveivel együtt Lengyelországba menekült. Talán azért, mert ekkor a király már nyíltan szembefordult a pápával, talán azért, mert Kálmán tudomására jutott: “Szent László király úgy rendelkezett, hogy őutána Álmos uralkodjék…” Nem tudjuk.
A “turáni átok” 1115-ig keserítette meg a király és az ország életét, mígnem Kálmán végzetes lépésre szánta el magát: öccsét, Álmost és annak fiát, Bélát megvakíttatta. Sőt, a Képes Krónika még szörnyűbb részlettel szolgál:
… azt is meghagyta, hogy a kisded Bélát heréljék ki. De aki megvakította, félt Istentől és a királyi nem kihalásától: kutyakölyköt herélt ki, annak heréit vitte a királynak…
Sánta, púpos, vaksi?
A krónikák alapján úgy tudjuk, Szent László már csak testi adottságai folytán sem tartotta alkalmasnak Kálmánt az uralkodásra. Ismét a Képes Krónika:
Testalkatára nézve hitvány volt, de ravasz és tanulékony, borzas, szőrös, vaksi, púpos, sánta volt, és selypített.
Ha így volt, nyilvánvalóan a korban eszményített lovagkirály éles ellentéte lehetett, ellenfelei saját meggyőződésük alapján joggal húztak volna a fejére bohócsipkát, semmint koronát. Még akkor is, ha műveltsége, szellemi képességei kiemelkedőek voltak.
Okunk van azonban feltételezni, hogy ha Kálmán nem is született atlétatermetűnek, nem is az az “emberi roncs” volt, ahogy a források megőrizték. Csakhogy Kálmán fia, II. István után az a II. (Vak) Béla majd utódai ültek a magyar trónon, akiknek még finoman szólva is minden okuk megvolt Kálmán lejáratására. A történetírók pedig nyilvánvalóan igyekeztek kiszolgálni uruk óhajait.
Kálmán vagy Béla nyugszik a Mátyás templomban?
Mindenesetre komoly hatása volt. Amikor ugyanis 1848-ban, a szabadság néhány hónapja alatt feltárták a fehérvári királysírokat – vagyis azt a keveset, ami maradt belőlük – a templom padlója alatt egy érintetlen márványkoporsóban uralkodói jelképekkel eltemetett férfi és nő maradványaira bukkantak.
A források és egyéb jelek alapján Könyves Kálmán és III. Béla király jött szóba, majd a tudósok fent idézett krónikás hagyomány miatt Bélával és feleségével azonosították a csontokat. Mikor pedig a kiegyezés után Ferenc József a Mátyás-templomban tartott díszes újratemetésen “Nevén nevezte” III. Bélát, akire elődjeként hivatkozott, a köztudatban is ez terjedt el és rögzült.
Egy rúdra tűzhető, körmeneteken használt kereszt például, ami már Kálmán 1116-os halálakor is “divatjamúlt” volt, de III. Béla 1196-os temetésekor már vagy egy évszázada “elavultnak” számított. Ráadásul király mellé nem szokás ilyen keresztet temetni, ám Könyves Kálmán egyben felszentelt püspök is volt…
A sírban találtak egy dél-itáliai nyomokat magán viselő melldíszt és gyűrűt is. Kálmán felesége, Buzilla a szicíliai normann gróf leánya volt, míg Béla hitvese a bizánci Antiokhiából származott.
Igazi boszorkányok márpedig vannak
A végére hagytuk a boszorkányokat. Nincs, aki ne ismerné e híres kijelentést, Kálmán felvilágosult bölcsességének bizonyítékát:
A boszorkányokról pedig, mivelhogy nincsenek, semmi emlékezet ne legyen.
Csakhogy tudni kell, akkoriban a boszorkányra két kifejezést használtak. A striga volt a pogány időkből származó bűbájos, vámpírszerű személy, aki éjjel állat alakját öltve kísértette az alvókat, szokása volt embert is enni. A “valódi” boszorkányokat, a maleficus, nőnemű alakjában malefica megnevezéssel illették, ők voltak a rontók, bűbájosok.
Kálmán rendelkezésében latinul a striga szó szerepel, vagyis királyunk a pogány babonaságot utalta a feledéses pusztulásra. A “keresztény babonaságon” nem emelkdett felül, sőt a boszorkányságot büntetni rendelte:
A bűbájosokat a főesperes meg az ispán emberei keressék fel és vigyék törvény eleibe.
Könyves Kálmán király megérdemli, hogy hálával gondoljunk rá. Belpolitikai intézkedésével jelentősen hozzájárult Szent István keresztény államának megszilárdításához, külpolitikája pedig elindította Magyarországot a kelet-közép-európai nagyhatalommá válás útján.
