A cári hatalom 1917. februári megdöntése után Oroszországban ideiglenes kormány alakult Alekszandr Kerenszkij vezetésével. A kabinetnek nem volt komoly hatalma, képtelen volt megoldani a birodalom súlyos gazdasági válságát, az élelmiszerhiányt, és folytatta a háborút is.
Tovább kell lépni
Úgy vélte, a februári polgári forradalom csak az első lépés volt, mindenképp szükséges továbblépni, azaz a hatalmat a dolgozó népnek kell megszereznie. Júliusban, amikor Szentpétervárott kormányellenes tüntetések zajlottak, a tömegben egyre határozottabban bukkant fel a Lenin által kiadott jelszó.
Vlagyimir Iljics pedig szeptemberben, nem sokkal az októberi orosz forradalom előtt programadó beszédet mondott. Ebből idézünk a National Geographic Világhírű beszédek, amelyek megváltoztatták a világot című könyvéből.
Minden, vagy semmi
Minden forradalom kulcskérdése kétségtelenül az államhatalom. Mindent az határoz meg, hogy a hatalom melyik osztály kezében van. […] Oroszországban mostanáig névleg a burzsoázia kezében maradt a hatalom, akik csak bizonyos részengedményeket tesznek (hogy aztán már másnap kezdjék ezeket visszavonni), meg ígéreteket (melyeket persze rendre megszegnek), s mindenféle ürügyet keresnek uralmuk szentesítésére…
[…]
A hatalmat a szovjeteknek azt jelenti, hogy gyökeresen át kell alakítani az egész régi államapparátust, a bürokráciát, amely minden demokrácia gátja. Ezt az apparátust el kell mozdítani, és újjal, népivel felváltani, a szovjetek valóban demokratikus apparátusával, a nép, azaz a munkások, katonák és parasztok szervezett és felfegyverzett többségével. Azt jelenti, hogy a nép többségének kezdeményezését és függetlenségét nemcsak a képviselők választásával kell biztosítani, hanem az államigazgatásban, a reformok meghozatalában és más változásokban való részvétellel is.
[…]
Középút nincs, ezt már igazolta a gyakorlat. Vagy minden hatalmat átnyújtunk a szovjeteknek mind központilag, mind helyileg, és feltétel nélkül az összes földet a parasztoknak adjuk, mialatt az Alkotmányozó Nemzetgyűlés halogatja a határozatait, vagy a földbirtokosok és a kapitalisták minden lépésünket meg fogják akadályozni, visszaállítják a nagybirtok hatalmát, feldühítve ezzel a parasztságot, s megkockáztatva egy hihetetlenül erőszakos parasztfelkelést.
Csakis a proletárok és a szegényparasztok diktatúrája zúzhatja szét a kapitalisták ellenállását, mutathat igazi bátorságot és elszánást a hatalom gyakorlásában, s biztosíthatja a tömegek lelkes, önzetlen és valóban hősies támogatását mind a hadsereg, mind a parasztság soraiban.
[…]
A hatalom a szovjeteknek azt jelenti, hogy az egész ország adminisztratív és gazdasági irányítását a munkások és parasztok kezébe adjuk, akikkel senki sem mer szembeszegülni, és akik a gyakorlatban, a saját tapasztalataikon keresztül majd szépen megtanulják, miként kell megfelelően elosztani a földet, a gabonát és más terményt.
